A mostani oldalamon ismeretségünk 14 évét örökítettem meg. A napokban lesz 14 éve, hogy először találkoztunk! Tényleg sok mindenen vagyunk túl együtt. És itt az együttön van a hangsúly: jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Hol kettecskén, aztán hárman, majd négyen. Hol lassacskán andalogva, hol a gyerekek után rohanva. 🙂 De együtt! <3

És most az oldalról. Igazából semmi technikás nincs rajta. Két keretet fotóval töltöttem ki. Ez igazából egy szelfi rólunk, amit kettévágtam. Épp egy váróteremben ülünk és értékeljük a csendet. 😀 A többi keretbe Heidi Swapp papírokat tettem és matricákkal díszítettem. Középen egy klassz planner-boríték van felragasztva. Ebben lesz (terveim szerint) mindkettőnktől egy-egy üzenet. Olyan időkapszula-szerű. Érdekes lesz később visszaolvasni. A cím pedig aranyozott dekorgumi betűmatrica.

És most a fotók.

A Foil Quill egy fóliázó rendszer, melyet digitális vágógépekhez (Silhouette, Cricut, Brother, Sizzix) tervezett a We R Memory Keepers. Magyarországon főleg a Silhouette Cameo, Portrati és Curio tulajdonosokat érinti. A toll egy USB-porton keresztül felmelegszik, majd a hő hatására a fóliáról átkerül a minta az anyagra. Ezzel tulajdonképpen bármilyen fóliázott mintát készíthetünk és nemcsak papírra! Akár szöveget is! Végtelen lehetőség! Ebben a videóban jól szemlélteti.

Lesz részletes, tesztelős poszt is. Most csak gyorsan kipróbáltam. És függő is lettem egyből. 🙂 A scrapbook-oldalam jobb harmadára fóliáztam rá a szívecskéket. A Bliss készletből alkottam, ami aranyfóliázott. Ránézésre nem tudnám megmondani, melyik az eredeti és melyik a”házi” megoldás. Jöjjenek a fotók!

Ha többre vagy kiváncsi vagy érdekel a Foil Quill, szeretettel várunk Silhouette-csoportunkban.

És most az oldalról. Az év szava mellé motivációs idézeteket kerestem, amiket a fotóval együtt előhivattam. A korall szín mellé még az aranyat választottam. Háttérnek egy fehér alapkartont betintáztam korall Distress Oxide tintával. Végtelen egyszerűen a tintapárnát direktbe végigmaszatoltam a papíron. Az arany színű papírjaimat pedig akrilfestékkel festettem. Majd az alapra fehér és arany festékkel spricceltem. Az idézetek és a fotó alá színes papírokat rétegeztem. Mivel elég mozgalmas lett, más díszítést nem is tettem rá.”

A mostani oldalamat tavaly év végén készítettem. Az ötletet egy ingyenes Silhouette-vágófájl adta. Először ki akartam vágni, de végül a varrásnál döntöttem. A fájlt kinyomtattam, majd ráraktam a papíromra és átszurkodtam a sarokpontokat. Aztán aranyszínű fonallal kivarrtam. Az oldalhoz a Sugar Plum készletet használtam. Innen már hamar kész voltam.

Remélem, nálatok azért nyugisabb volt a készülődés, mint nálunk! Ha akad még megscrappelni való ünnnepi pillanatod, az akciós készletek is tökéletesek rá.

Korábban eddig sem jutottam soha – most már van lefűzött albumom, fotók kiválogatva, megszerkesztve, berendezve, a kísérőszövegek kinyomtatva, úgyhogy valójában nem is kéne panaszkodnom!

Egyszer elkészül ez is, bár csak szépen lassan, komótosan, ahogy a csillagok járnak az égen! Ha már lámpafény híján vagyok… Nnno de mutatom, hogy eddig milyen a fekete-fehér-arany DD-m, hátha más is bele mer vágni egy ilyen rendhagyó December napjai albumnak!

Folytatása következik 😉

A hangsúly egyelőre a “valamit”-on van, mert életem első DD-je kicsit kalandosra vette az irányt. Úgy vagyok, mint a mesében, hogy hoztam is meg nem, mutatom is meg nem is

Azt gondoltam, az album formájával és magával az albumkötéssel megtöltök egy posztot, és legközelebb folytatom azzal, amiben már vannak fotók, van díszítés, vannak ötletek – mert a 2016-os decemberünket tervezem feldolgozni. Ámde ez most nagyon kevésnek tűnik, így azokhoz szólok elsősorban, akik szintén most vágnak bele életük első decemberi albumjába.

Sajnos a tavaly decemberünk nagy része a betegségekről szólt. Persze fényképeztünk otthon is, de nálunk majd’ minden fotó sárga meg barna lesz. Hiába a csilivili fotószerkesztők, képtelen vagyok elfogadható fényképeket kihozni belőlük. Úgyhogy nagyon merészen a fotóink 80%-át fekete-fehérben hívattam elő. Van néhány szabadtéri fotó, néhány, amit fel lehetett kicsit turbózni, illetve ahol télapózni voltunk, ott profi fotós profi kamerával tényleg jó fényképeket lőtt. Szóval fekete-fehér. Még csak az elején vagyok, de úgy tűnik, lehet DD-be is bátran ff fotókat használni!

Nagyon sok téli és karácsonyi papírt megnéztem, színes, cuki kisgyerekesek voltak főleg, de nagyon nem passzoltak a fotóinkhoz. És akkor jött meg a ScrapBoltba My Mind’s Eye Joyful készlete!! Áááá ez kell nekem!!

A következő agyalás természetesen a DD formája és az albumkötés módja volt. Végül 15×15 cm-es oldalak lesznek spirállal egybefűzve. (Itt mondom, hogy ScrapBoltban nagyon tuti arany spirált lehet venni!!!!!) Szerettem volna lazábban kezelni az oldalakat, oldalpárokat, mert nem hangulat-album lesz, hanem tele szeretném pakolni kísérőszöveggel. Minden naphoz írtam valamit, naponta-kétnaponta elküldtem gmailben magamnak egy levelet. Volt, hogy csak pár sort, volt, hogy egész kisregényt! Ezt idén is így tervezem, mert nagyon praktikus, hogy most nem kell azon morfondíroznom a fotókat látva, hogy oké, hogy bohóckodnak a gyerekek, de mégis mi történt aznap?!?!

Szóval féltem, hogy kevés lesz a papír és felütöttem néhány lappal a Yes, please készletből, szintén az MME-től, illetve lesz néhány vászonprégelt alapkarton, amit majd a kivágatokkal, matricákkal, fogok díszíteni.

Ja, és még egy! A spirálkötött albumot bele fogom tenni egy keményfedeles borítóba, hogy tartósabb és szebb legyen! Úgy képzeltem, hogy a borító hátsó lapjának belsejébe vágok egy részt, ahol bele lehet majd bújtatni, ezért az album utolsó oldalát dupla papírral készítettem – így lesz tartása az egésznek.

Huh, nagyon izgatott vagyok, hogy mindez hogy fog működni!?!

Most itt tartok:

Az egész oldalas fotóknál érdemes még a spirálozás előtt beragasztani az oldalra és már együtt lefűzni – így az egész oldalas fotó tényleg egész oldalas lesz, nem pedig másfél centivel keskenyebb:

A napok alapján, hogy mikor mennyi fotó és kísérőszöveg lesz, illetve miket szeretnék még megőrizni a DD-ben, figyelem! előregondolkodva! (jajjj, most ezen nagyon röhögök! ez nálam is különleges esemény!!) fűztem hajtogatós oldalakat is, különböző méretben:

Lesznek pauszos kiegészítő oldalak, ezek funkciója főleg a két különböző témájú vagy hangulatú oldal elválasztása és természetesen a díszítés miatt:

Illetve kimondottan a design miatt fóliás lap is:

Még egy gondolat, szintén az első bálozóknak: sok mindent kipróbáltam már, de nekem végül ez lett a nyerő. Miután sorba rendezem a fényképeket, beleteszem egy könyvbe – egy lapra szánt fotó, egy oldalpár a könyvben. Kicsit nehéz ezt így körülírni, mindjárt mutatom. Ennek az a lényege, hogy még csak véletlenül sem keverem össze a napokat, nem csúszik szét, keveredik össze a sok-sok fotó. Érdemes mindenkinek kialakítani valamilyen fotórendszerező és -tároló módszert, mert ez naggggyon meggyorsítja az alkotás folyamatát!

Ezek a fotók meg csak azért, hogy mert olyan gyönyörű ez a készlet!! 😀

Jövő héten én hozom a novemberi kihívást, ezért majd csak az azt követő héten jelentkezem a folytatással! 😉

Egy ideje nézegetem ezeket az úgynevezett duplaoldalakat. Rengeteg vázlatot találni, de egyik sem dobogtatta meg a szívem. Viszont Kriszta olyan jó duplaoldalakat alkot, ilyenkor mindig megjön a kedvem hozzá!

Először arra gondoltam, úgy kell felfognom, mint az albumokban az oldalpárokat – önállóan is jól kell kinéznie, és persze együtt is a kettőnek. Ha ugyanabból a készletből dolgozok, nagy baj nem lehet!

Kiválasztottam három-három fotót, adta magát, hogy melyik kerüljön a bal, és melyik a jobb oldalra. Elrendezgettem és előkészítettem a My Mind’s Eye Blush kollekcióját. A készlet gyönyörű! Mióta megérkezett, csak simogatom őket!

Viszont ami a fejemben olyan jól összeállt, az a valóságban nagyon nem! Úgyhogy arra jutottam, ha már lúd, legyen egy tőlem teljesen szokatlan stílus – így több fronton is kiléptem a komfortzónámból. Nem lett rossz, de azért még van mit gyakorolni!

Újratervezés – új lapot, azaz papírokat nyitottam. Először a kártyákkal játszottam egy kicsit, hogy melyik mintás papír hova kerüljön. A kártyák között találtam kettőt, ezek lettek a címeim. Tetszett, de nagyon furcsa volt, mert a választott címeknél sokkal erőteljesebb kiemelésekhez szoktam. Próbáltam másik címekkel, de akkor meg stílusidegen lett. Én bírok sokat molyolni egy-egy alkotáson, de szerintem ennyi papírtologatást már rég műveltem

Amikor végre kialakult a különböző mintás papírok elrendezése, akkor álltam csak neki a tömbből kivenni és levágni a papírcsíkokat. A több réteg ellenére nagyon laposnak tűnt – konkrétan laposnak! – a két kompozíció, de bármit tettem a papírok és a fotók alá vagy közé, nagyon nem illet oda egyik sem. Jobb ötlet híján csak a fotókat emeltem meg még jobban. Az aranyfóliás papírok olyan erőteljesnek hatottak, hogy túl sok díszítést nekem már nem kívántak az oldalak. Egy kis pöttyözés, pufimatricák, epoxyk, néhány szómatrica és szócímke – főleg a fekete és fehér kontraszt miatt. Aztán teljesen véletlenül jutott eszembe ez a virágos chipboard, és tadamm!! Végre összeállt!

Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó próbálkozásom a duplaoldalakkal! Szeretem a kihívásokat! 😀

Olyan ritkán tudunk meglépni az otthoni mókuskerékből, pedig ha valamire, erre igazán szükség van! Feltölt, lelazít, és ha lehet, még sokkal jobban szeretem az én folyton nyüzsgő, nem kicsit hangos, teljes embert kívánó kis családomat! Ráadásul negyvenen túl kellett rájönnöm, hogy a fehérpecsenye isteni, Aperolt többet ne igyak, és az óriáskerék kb három másodperc alatt csinál belőlem viháncoló kis tinit!

Szóval Csajok, Anyukák, Scrapperek! Amikor csak tehetjük, hasítsunk ki magunknak egy egész estés, gyerek- és kötelezettségmentes programot, mert szuper, mert nyár van, és persze mert megérdemeljük!

Azért szó esik ám az ajándékról is!

Egy papíros girlandot már mutattam, de most tovább mentem: szülinapi zászlófüzért készítettem. Varrógéppel. Én. Nem könnyű. Ámde nem is nehéz, csak van néhány trükkje! Mivel ezeket még nem ismerem, egészen nevetséges próbálkozásaimról tudnék beszámolni. De nem teszem. Mégiscsak egy scrapblogon vagyunk, ugyebár! Vékony textil esetén annyit tudtam, hogy kelleni fog másik réteg is, hogy legyen tartása. Sajnos papírral nem lett szép, túl merev és kemény lett. Feltúrtam az anyagos ládikót, többféle verziót kipróbáltam, végül három réteget varrtam össze: egy vékonyat, szinte hártyaszerűt, viszont szép menta színe van, ami tökéletes lett középső rétegnek, és egy krémszínű bútorvásznat, ami elég vastag volt, de nem merev. Folyton elcsúszkáltak, ezért kétoldalúval rögzítettem őket egymáshoz. Nnnnamármost, azóta új infóm van, Tamcsinak hála! Ragasztófátyol. Kétoldalú. Még nem teszteltem, de legközelebb tuti beszerzek egy ilyet! A kétoldalú ragasztó egy helyen látszik, ahogy keresztben lett megfogatva és nem szép. Szóval aki teheti, ne ezt használja, vagy legyen körültekintőbb nálam.

A zászlócskákat díszítettem NőiCsizma Design szülinapos csipikkel, flitterekkel és maradék On Trend 2 matricákkal. Merthogy a méltán népszerű kollekció textil verziójából varrtam. Gyönyörűek ezek a textilek! Még úgy is ütős ajándékok készülhetnek, hogy tök egyértelműen varrás-kezdő vagyok! Ez azért lelkesítő, nem?!? 😀

Készült néhány party-dekor is a fíling kedvéért; méhsejtpapírból gömbök, Minc-fóliázott feliratok, masnik és A N D I betűk a csomagolásra.