Ezért készítettem néhány őszi falevelet és egy tököt. Kicsit hangolódni.

A mintákat Silhouette digitális vágogéppel vágtam, majd ragasztottam. Nagyon szeretek a kétdimenziós papírból ilyen különlegességeket alkotni. A szobrász is valami illesmit érezhet, mikor elkészül a műve.

A mintát nem én terveztem, (ez is izgi lehet), hanem az egyik kedvenc helyemről vásároltam. Ezek svg formátumúak. Még sosem csalódtam ezekben a mintákban. A legapróbb részletig jól átgondoltak, írásos és videós segítséggel az összerakásukhoz.

Néhány tanács az elkészítéshez:

• 200-220 grammos papírt javaslok hozzá. A leveleket kb. 160-180-asból vágtam. Egyben vannak, de hajlékonyak.
• A tököt úgy vágtam, hogy a vonalakat duplán vágtam (elhaladások 2) az egyik késsel, majd a másik fejben a másik késsel a hajtások szaggatott vonalait szimplán (elhaladások 1).
• Ragasztáshoz átlátszóra száradó ragasztót érdemes választani. Olyat, ami viszonylag gyorsan köt. Én a Pentart matt média ragasztót használtam. Elég ügyetlen vagyok. Aki ügyesebb, annak az Expressz ragasztót javaslom: gyorsan köt, hatékonyabb.
• Ragasztáshoz kevés is elég, mert nyomáskor ezek terülnek, így kifolyhatnak. A végére már én is ügyesebben ragasztok.

Igazából ennyi az egész. Az első levél lassabban ment, de utána már gyerekjáték. Ha tetszik, próbáld ki! Remek lakásdekor készíthető.

Jönnek a fotók!

Emlékeztetőül, itt kezdtem.

Melissa Morelli-stílusban folytattam, ismét sok-sok fotóval készültem és a poszt végén egy lapozós gif-fájl lesz.

Csak annyi változott, hogy most több egy vagy kétoldalas fotó is került bele és az egyiknél kipróbáltam a Canva grafikai tervezőszoftvert is. (Linuxszal eddig ez a legkirályabb!) És teljesen igaza van a The Webbys-nek, tényleg ez a legkönnyebben használható tervezőprogram a világon! 😀

Nnnajó, nem akarok túlzásokba esni, csak egy feliratot készítettem, de azóta már kezdem úgy igazából felfedezni a benne rejlő lehetőségeket.

Az oldalak elrendezéséről sokat nem tudok mondani; a fotókat időrendi sorrendben csoportosítottam még a legelején, aztán megszámoltam, h mennyi oldalra, oldalpárra van szükségem hozzá – annyi 160 gr-os digitális fénymásolópapírt hajtottam harmadba, vagy vágtam le róla a maradékot.

A borítóról viszont még mondanék pár gondolatot. Az utazónotesz első részében írtam, hogy akkor készítem csak el a borítót, amikor már készen vagyok a belső oldalakkal, jelen esetben a három egységgel. Így már tudtam a gerinc szélességével számolni, az elő- és hátlap az oldalak méretei alapján adott volt. Egy-egy centit rászámoltam, h alul és felül is legyen kicsit nagyobb, és a gyűrűs albumoknál használt kötéssel pikk-pakk meg is lett. Azzal a kivétellel, hogy nem raktam bele gyűrűt, hanem a három belső részt gumival kötöttem össze, külön-külön, ezek tartják az egységeket. Kicsit csúszkál, úgyhogy még tovább kell gondolni. Azaz már nem is, mert a scraptáborban HEdit javaslata alapján egyetlen gumit fogok használni (ismét köszönet érte!!), úgy, ahogy már Erától is láthattátok a tavaszi workshopján.

Azt hiszem, a fényképeken jobban látni, mint ahogy ezt itt meg tudnám fogalmazni! 😀

És a már említett lapozós:

Nagy munka volt, de tuti, hogy a római vakációnkkal is nekivágok!! 😉