Eddig nagyjából két pocketet készítettem, nekem elég nehéz műfaj. De most mégis vágytam rá, hogy az legyen az ajándék. És meglepetésemre könnyebben ment, mit számítottam. A felhasznált papír is szokatlan tőlem, de felfedezésem, hogy ilyen hangulatú papírból talán könnyebb a pocket is. Főleg pár chipit, matricákat és a papír kivágatait használtam. Rendhagyó módon a hátsó oldalra nem ajándékokat tettem, hanem a matricák által üzeneteket, hogy én milyennek látom Brigit. Ez is egyfajta ajándék.

Idén újra december végéig tervezem a DD-t. A saját készítésű gyűrűs megoldás tavaly is bevált, kellően vastag és tartós. A borító farmerkék textil, csillag alakú miltonokkal díszítve. Veszek még színes gyöngyöket, azokat a gerincére fogom tenni. Belülre pedig a Pinkfresh Studio – December Days kollekciója, felhasználva a tavalyi Pinkfresh Studio-s karácsonyi készlet maradékait is. A chipikből még nem vásároltam be, azokat az utolsó pillanatra, december elejére hagyom.

A Making Memories feliratú lapozósban kis zsebek vannak, abba kerülnek majd a listák, és belefűzöm az albumba. Lista az ajándékokról, kinek küldünk képeslapot, téli bakancslista, a menü, és még ami adódik.

Képeslapot terveztem, de egyrészt nem erősségem, másrészt meg épp akkor volt a scrapbook klub, ahol egy kicsit albumot készítettünk. Így meg is volt, kinek lesz belőle ajándék.

Az album alapja még a klubon elkészült, amit otthon szétszedtem és újra megcsináltam. Hiába, nem megy nekem a hirtelen alkotás, szükségem van némi fejben tervezgetésre. Az eredménnyel nem lettem maradéktalanul elégedett, itt-ott elsietett és elnagyolt, de összességében tetszik és szívemnek kedves. Négy zsebes album, mindegyik zsebbe tettem egy-egy taget, azaz kettőt, miltonkapoccsal összefogva. Kivágatokkal, chipikkel és szócimkékkel díszítettem, olyan szavakkal, amik a dadusra illenek és melyek kifejezik a hálámat, hogy szerette a gyerekemet és gondoskodott róla. Egy fénykép is került az egyik tagre.

Át tudtam adni személyesen és szavakkal is megköszönni. Nagyon meglepődött és nagyon örölt neki. Amikor kibontotta és megnézte, már nem voltam jelen, remélem, hogy felfedezett benne mindent. Még egyszer köszönöm, Anikó néni!

(És igen, szeretem a szép masnis albumzáródást…)

Ebben a hónapban simán csak alkotásra buzdítunk benneteket, így az “alkotói szabadságot” nem korlátozzuk színekkel, elrendezésekkel, technikákkal, egyebekkel. Csupán annyi a kikötés, hogy a fotó szelfi legyen úgy, hogy Ti magatok is szerepeltek a képen. Ha nem Ti tartjátok a kamerát vagy telefont, az mindegy, csak legyetek rajta a fotón. Hogy egyedül vagy másokkal, az sem fontos.

Az alkotást beküldők között ajándékot is kisorsolunk, amit a poszt alján találtok. Ismét érdemes játszanotok, alkotnotok, neveznetek.

Az én fotómon ismét négyen vagyunk: Andi, Brigi, Móni, én, és én lőttem a szelfit. Születésnapot és kinevezést ünnepeltünk (mindegyik alanya Brigi), a cimkematricák erről szólnak. Egyik kedvenc papíromból vágtam ki a virágokat. A pocket letter kártya pedig kétértelmű, mert nem csak a kinevezésre utal: a szülinapozást a város tetején kezdtük egy bárban.

Kuckózzatok be és alkossatok!

A kihívás szabályai:

• A kihívásra készült alkotásokat 2017.10.25-ig várjuk a csapat@scrapbolt.hu címre.
• 12″-es, A4-es, de akár tetszőleges méretű scrapbook-oldallal nevezhetsz, amely megfelel a kihívás feltételeinek.
• Eddig máshol még nem publikált alkotásokat várunk, és kérünk, hogy Te is csak 2017.10.25-e után tedd művedet nyilvánossá.
• Ha az oldalad liftelés vagy más alkotó műve insprált, mindenképpen tedd közzé, vagy utalj rá.
• Lehetőséget biztosítunk, azaz meghívjuk a Hónap Kedvenc Alkotóját, hogy a következő hónapban legyen vendég csapattag, és a blogon megmutathatja több alkotását. A Hónap Kedvenc Alkotója abban a hónapban a kihívásban nem vehet részt.
• Csak 1 db fotót küldj, amely 1000 pixelnél nem szélesebb. Ha olyan az alkotás, külön jelezzük, hogy két fotót kérünk róla. (Ha nem tudod átméretezni a képet, az sem baj.)
• 2017.10.26-án feltöltjük a képeket a Facebook-oldalunkon egy albumba, ahol egymás alkotásait meg lehet nézni.
• A nyertest sorsolással választjuk ki a random.org segítségével. Nincs lájkgyűjtés.
• A zsűri sem marad tétlen: az alkotások közül kiválasztjuk az első hármat, melyek nagyobb eséllyel indulnak a sorsoláson. Az első helyezett 4x, a második 3x, a harmadik 2x kerül a virtuális kalapba, mindenki más egyszer. Ebből a kalapból sorsolunk a végén. A zsűri által választott alkotás nyeri a Hónap Kedvenc Alkotója címet.
• Eredményhirdetés 2017. november első napjaiban.

A szerencsés nyertes pedig az alábbi ajándékcsomagot nyeri! Tartalma: Turn The Page matricák, Turn The Page matricakönyv, Nuvo – Jewel Drops Strawberry Coulis folyékony gyöngy.

Jó szelfizést, jó alkotást és sok szerencsét kívánok!

Tavaly Bogyó és Babóca könyvek nélkül nem mehettünk sehova, mert azok voltak az überkedvencek, idén a munkagépek. Markoló, buldózer, homlokrakodó, dömper. Mindegyikből van elég (kb kettő), változatos méretben. Viszünk belőlük magukkal mindenhova, és ha van egy talpalattnyi föld, homok, kavics, esetleg víz, a játék és szórakozás garantált. Az idei nyaraláson főleg fürdéssel töltöttük az időt, de ha egy kicsit kirándultunk, akkor markolóval mindannyiunk számára élvezetes lett a program. Így a Zalaszántón a sztupa és a meditációs ház előtt,  Fonyódon a badacsonyi panorámát csodálva, vagy a Keszthelyen a kisállatsimogatóban is szolgálatba helyeztük a munkagépeket. De a víz szélében is dolgoztak, legyen szó medencéről vagy a Balatonról.

A Live more papírkészlet egyik karakteres papírja lett az alap. Erre szinte díszítés sem kell, de a készlet matricáiból párat és pár papírt, chipit azért használtam.

Pár éve mindig nagy fejtörtést okoz, mit ajándékozzak szüleimnek. Azt az általánosan bevált ötletet, hogy a gyerekeinkről bármit adhatuk, a nagyszülők úgyis örülnek neki, nem követem. Megúszós ajándéknak tartom. És hétköznapi dolgot sem szeretek adni.

Olyat próbálok mindig kitalálni, ami tényleg örömet okoz. Ami talán nem egyenlő azzal, hogy örül neki, hanem annál több.

Ez a kicsikori kép reményeim szerint örömet okozott. Régen látott fotó a babaillatú, nehéz, ámde felejthetetlen időkből. De mivel az emlékek megszépülnek, a nehézségek már eszünkbe sem jutnak.

Igen, ez is szinte tegnapi kép, picik és cukik voltunk rajta. Most is cukik vagyunk, csak már nem annyira picik…

Boldog születésnapot, Anyu!

Nagyvirágos papírból vágtam ki a virágokat, szívószálból készültek a rojtok és a keret. Pár chipi, pillangók, enamel, cimkék, pacázás, és kész.

Én általában nem sokat késlekedem az élmények albumosításával, ez is még az előző szeptemberben elkészült, alkotócsomagból. És a nyár elején kitettem jól látható helyre a polcra, nézegettük, emlékeztünk, és persze tervezgettük az előttünk álló nyaralást. Idén is ugyan oda mentünk (Zalába), és részben hasonló programokat csináltunk. A különbség annyi volt, hogy idén több volt a fürdés és kevesebb a kirándulás, mert a gyerekeknek ez volt az élvezetesebb (tavaly még “cipelős” volt a nagyobbik, a fürdést pedig rövidebb ideig élvezte).

Egy ideje nagyon szeretem, amikor a fotók 1:1 arányban kerülnek előhívásra. Ebben az albumban is ilyenek vannak. Az albumkötés pedig a tőlem megszokott átkötős megoldás.

Az idei nyárról albumot nem tervezek, mert snap-ba kerülnek (viszont sok-sok képpel), és pár nagyoldalt csinálok még. De lássuk a fotókat.

Van, hogy liftelek, részben vagy egészben. Vagy simán csak “lenyúlom” és magamnak megcsinálom ugyanazt. Most coming outolok: ezzel az albummal is ezt tettem, azaz “nyúltam”, mert magamnak megcsináltam, amit másnál láttam.

Esküvői ajándék lett. Tudtam, hogy a férj nem szeret semmi csicsát, még akkor sem, ha nagyon egyszerű chipikről vagy cimkékről van szó (a lánybúcsús memorydex-ben van némi chipi és cimke is, de ott kevéssé volt szempont, hogy a férjnek is tetszen). Fényképes albumot nem akartam, jókívánságosat pedig másnak már csináltam. Aztán jött az ötlet, hogy a nevezetes dátumaikat lehetne albumba tenni. A megvalósítás pedig egytől-egyig Pinterestől vett ötletekkel történt, szinte változtatás nélkül. Váltogatják egymást a biankó dátum oldalak a szerelemes oldalakkal. Merthogy ők, a pár írhatják bele, hogy mely dátumokra szeretnének ilyen módon is emlékezni.

Corel Draw-ban szerkesztettem meg a szövegeket, de amit tudtam, chipivel, rajzzal, Sizzix-es kivágattal, ezzel-azzal helyettesítettem. (Ebben az esetben a chipi nem díszítés, hanem maga az oldal, így a “férjnek is tetszen” kategóriába is belefér.)

A borító sima kraft alapkarton borítással készült. A kis szív csak azért került rá, hogy megkülönböztesse az elejét a hátuljától. A cinch-et használtam spirálozásra, ezzel a megoldással -naptár jelleggel- akár a polcra, asztalra is kitehető és lapozható.

Szóval éljen a Pinterest!

De nem is ez a lényeg, hanem az, aki kapta. Mela. Felnőttbarátság a miénk, egészen új. Annál egy kicsit régebben ismerjük egymást, hogy barátok lettünk, mert egy társasághoz tartozunk. Aztán hárman lányok “klikkesedtünk” és szorosabb kötődés is kialakult. Szeretem azt a kettősséget, ami benne van: a szertelenség, bohóság, cukiság, naivitás, és a komolyság, felelősségteljesség. Őszinte, kedves, nyitott. Szeretnivaló.

Mielőtt túlcsordulna az érzelgősség Meláról, visszatérek az ajándékra…

Ajándékozásnál rendszerint elgondolkodom, hogy hol a határ abban, ami én vagyok, és ami a megajándékozott. Már olyan szempontból is, hogy egy kézzel készített album vagy egyéb ajándék nem mindenkinek dobogtatja meg a szívét vagy értékeli. És valljuk be, a scrapbook alkotások amúgy sem mindenkinek jönnek be. Esetleg nem tudják, hogyan tárolják, hova tegyék. Főleg, ha nem gyűjtögető életmódúak és tesznek ki mindent kisebb-nagyobb polcokra. (Mela szerintem tényleg örült az sk ajándéknak.)

Egy memorydexet készítettem, hasonlót, mint nemrég Móninak. Tettem bele pár képet a párról, az Üllői úti fák Eskövő c. számából néhány részletet pauszpapírra írva és hangulatlapokat. Szívószál tartja, a lapok kivehetők (Sizzix-szel vágva, Heidi Swapp Wanderlust Memorydex vágókést használva, némelyik domborítva is), chipboard, matrica, cimke és dekortapasz díszítőelemekkel, a szokásos egyszerűséggel.

És persze az utánozhatatlan mamaillatot.

A képen szereplő gyerekek is emlékeket idéznek. A három testvér összetartásban, szeretetben, egymás segítésével élt és él ma is. Mindig, ha megyünk hozzájuk, mintha hazamennénk. Amikor gyerek voltam, majdnem minden hétvégén végiglátogattuk mamát és a testvéreket. Manapság már ritkán találkozunk, de ez a kép is segít emlékezni, és hálát adni azért, hogy ilyen értékes családba születtem.

Szeretettel emlékezek mamára és az ott töltött időre is.

Van még pár képem mama házából, azokat is hasonlóképpen, alkotásban fogom megőrizni. Mamáról már készült egy nagyoldal, itt tudjátok megnézni.

És jöjjön a kihívás inspirációról néhány fotó. (A betűmatricák színe élőben nem üt el a többi narancsos-rózsaszínes színtől.)