Erre a napra 2 képeslapot is készítettem, az egyik “ihlette” a másikat.

Jennifer McGuire  videójában láttam meg ezt a képeslapot és véletlenül pont volt itthon minden IS hozzá:-) Gyorsan el is készíttem, az első képeslapon a virágokat filctollal színeztem, a másikon vízfestéket haszáltam. Ez utóbbinak a hátterére és az új Nuvo blender ecsettelel vittem fel a Distress Oxide tintát. Nem is csalódtam, nagyon szép egyenletesen lehet vele színezni és használat után elég csak vízzel kimosni az ecsetet.

No de lássuk a képeslapokat és köszöntsük az Anyukákat, akikre most ha lehet még jobban vigyázunk.

Az album sztorija igen vicces volt számunkra, mert egyik este elterveztük Karesszal, hogy másnap reggel felkerekedünk és a 10. évfordulónkat Tatán ünnepeljük meg (a kedvenc városunk) egy kis kirándulással. Reggel fel is kerekedtünk…fényképezőgép, “túramindenféle”, roller, pléd, piknik felszerelés ez utóbbira feltétlenül szükségünk volt a tóparti pihizéshez… ?

Induláskor a kocsiban beszélgettünk is, hogy valami mintha hiányozna…, és ekkor csörgött a telefonom ?

Tesóm hívott, hogy mit csinálunk, mert Geri egyedül “unatkozik” otthon, nem -e tudnánk átmenni érte?  ? …  amikor Geri beült hozzánk a kocsiba, igazából minden a helyére került, mert Ő volt az aki hiányzott a reggeli induláskor ? Igy estt, hogy a 10. évfordulónkat hármasban ünnepeltük és most ez került a kis albumba ?

Volt Fényes tanösvény, fagyizás,  körbe inkább félkörbe rollerezés a tavon oda-vissza, hogy meglegyen a kör…aztán kifulladva pléden kinyúlva pihenés a tóparton. Egyszóval tökéletesre sikeredett a kirándulásunk. ui: legközelebb ha megyünk el ne felejtsek egy törölközőt is betenni, mert történt egy kis baleset csónak áthúzás közben…

Ennek a kis albumnak az elrendezését a Chou&Flowers oldalán láttam.

Az én változatom 11,5*11,5 cm-es lapokból áll, néhány lapnak a közepét kivágtam és bele tettem irásvetítő fóliát és körbe varrtam.Majd ezeket pacáztam és díszítettem NCsD-s csipikkel ( most örültem, hogy az évek alatt ennyit hörcsögöltem… ) kivágatokkal és pecsétekkel.

Elég sok pecsétet használtam amit a shopban meg is találtok : HS Memory Planner pecsétjei, és egy nagyon kedvenc Simple Stories Happy Trails pecsétje.

Közben Orsi kihívásáról se feledkezzünk meg amit 2020.04.25 . éjfélig váruk a csapat@scrapbolt.hu címre.

Micsoda ötlet a csipire bélyegezni! Ez a kedvenc részletem. (Viki)

“Az a megtiszteltetés ért, hogy márciusban én vagyok a Hónap Kedvenc Alkotója. 

Nagy izgalommal fogtam hozzá, hogy inspirációt készítsek az éppen aktuális kihíváshoz. Egy fehér alapkartont kicsit Gelatossal „bemaszatoltam”, majd bélyegeztem rá itt-ott apró pöttyöket.  Végül még egy kis Creamy Acrylic festékkel és kör stencil segítségével kisebb-nagyobb körök kerültek rá. Egy nagy (körökből álló) chipit szétvágtam és elhelyeztem az oldalon. Ezután jött a két fotó. Egy régi nyári emlék az iker lányaim szerepelnek rajta, amint egy mátrai kiránduláson mókáznak.   J Mindkét fotót köralakúra vágtam. A nagyobbat elfeleztem, alárétegeztem, és kicsit elcsúsztatva ragasztottam fel. A másikat a chipi alá. És a többi díszítő elemet is a körökbe. J  A feliratot is finoman megszíneztem és bélyegeztem.  A varrást a kézzel készített fekete-rózsaszín X-ek képviselik.

Fogadjátok szeretettel  Kaland az élet oldalamat!

Eszter”

Íme e fotók, jó nézegetést:

Nagyon nehezen választottam magamnak szót. Találtam egyet, majd beugrott egy jobb. Nem is igazán jobb, inkább egy ugyanolyan fontos, hangsúlyos. Mindegyik fontos volt, nem tudtam választani. Aztán olvastam egy évösszegző blogbejegyzést. És annyira igaz, annyira motiváló. annyira tartalmas, annyira elgondolkoztató volt. És volt benne egy szó, mintha csak a játékunkra készült volna. ENDORFIN.  Nem is mondok többet, olvasd el! Biztos a hatása alá kerülsz! És legnagyobb szerencsémre személyesen ismerhetem Krisztát, aki segít, aki lökdös, aki bátorít. És nem csak engem, hanem az egész családom, sőt, egy óriási közösséget hozott létre. Sajnálom, hogy a kicsi már nem tőle fog megtanulni úszni. Ismerd meg Te is ezen az írásán keresztül!

És mielőtt jönnének a fotók, néhány mondat az alkotásról.

Egy vászonképet készítettem, festéköntés technikával. Először egy csapattalin próbálkoztunk meg vele. Angolul Color pour a neve. Az American Craftsnak vannak előkevert festékei, ahol a festéket egy speciális anyaggal keverik, hogy alkalmas legyen ehhez a technikához. Nagyon élvezetes, mert nem kell előkészülni, szinte azonnal kezdhető. A gyerekek is imádják. 😉

Szóval az előkevert festékeket felváltva öntöttem egy kis pohárkába. Majd hirtelen megfordítottam, a vásznam közepére. A véletlenszerűen keveredő elegy elkezdett folyni, amire kicsit rásegítettem a vászon mozgatásával. Mikor a vászont teljesen befedte a festék, hagytam száradni. a szavam helyét leragasztottam mielőtt festékeztem volna, majd száradás után lehúztam, így maradt ki a helye. Sokáig nézegettem a vásznat, de olyan üresnek találtam. A végén úgy döntöttem, hogy szócímkéket rakok rá. Ez lesz a fókuszom 2020-ban.

Ki vagyok én?

Az előző alkotásokat itt találod, a számokra kattintva.  1,   2,     3,     4.  A tuppszelvényt pedig itt. Egyszer szavazhatsz, jól gondold meg! A játék vége 2020. január 20. éjfél. A nyeremény pedig egy Prima Marketing Darcelle scrapbook ajándékcsomag. Hajrá!

A havi kihívásunkon is tudsz játszani, itt találod! Minden hónapban van egy szerencsés nyertes és egy Hónap kedvenc Alkotója. Valamint év végén, a minden hónapban alkotók közül egy szerencsést meglepünk.

Pár mondat a szó jelentéséről:  INTUICIÓ
A gondolatok útján működő racionális gondolkodáson túl, amiről azt mondtuk, hogy az elmét formálja, az ember a gondolkodásnak egy másik, finomabb formájával is rendelkezik: az intuícióval. Az egyik a megismerés fonalait szövi: ez az ésszerűség. A másik azonban közvetlenül ragad meg mindent: ez az intuíció. A megismerésnek ezt a módját az intelligenciához kapcsoljuk.
Az intelligencia az élesebb látás adománya. Több a gondolkodásnál és az érvelésnél, sokkal több, mint a külső ingerekre adott gyors felelet – ez az a képesség, amellyel a felszín mögé tekintve ragadjuk meg az élet lényegét. Ez a felismerés és a megkülönböztetés képessége. Az intelligencia a választás, sőt valami annál is fontosabb: a sok lehetőség közötti választás képessége, a jó és a rossz, a hasznos és a hasznavehetetlen közötti különbségtétel. Ez intelligencia, ez az intuíció megidézése.

Ez a megérzés, amely bármelyik pillanatban eligazít, hogy éppen mi a helyénvaló teendőnk.

Sokan nincsenek tudatosan kapcsolatban az intuíciójukkal, és azt képzelik, hogy olyan titokzatos erő, amelyet valamilyen transzcendens, misztikus élmény kísér. Az intuíció valójában fölöttébb praktikus, józan eszköz, amely mindig a rendelkezésünkre áll, hogy segítsen a mindennapi élet döntéseiben, gondjaiban és nehéz feladataiban. Az intuitív gondolatot a leggyakrabban valamiféle „megérzésnek” szokták nevezni.

A megérzés természetes, velünk született dolog. A kisgyermekek még ösztönösen művelik, habár gyakran még kiskorukban leszoktatják őket róla.

Sok kultúrában – a természeti népeknél is – az intuíciót az élet hétköznapi és fontos aspektusaként tisztelik. Az az erős érzés hatja át életük minden pillanatát, hogy összeköttetésben állnak az egyetemes, teremtő energiával. Ezek a társadalmak hatékony szertartásokat alakítottak ki, amelyek elősegítik a benső, intuitív tartományokhoz való kapcsolódást. Ilyen például a csoportos tanácskozás, az álmok megbeszélése, az ének, a tánc és a látomások értelmezése. Az ilyen kultúrák tagjai megtanulnak bízni benső igazságérzetükben, és megtanulják követni, hogy bölcsesség formájában adhassák át másoknak. Ők mélyen átérzik, hogy az élet minden megjelenési formája kölcsönösen összekapcsolódik egymással.

És most a fotók az alkotásról:

Tippeld meg, ki lehet az alkotó! A szavazólapot az utolsó alkotás leírásában tesszük közzé, itt a blogon. A játék leírását ezen a linken találod.

“Sziasztok! 

Itt a lepke-pillangó rajongó Boga jelentkezik 🙂 Igen, így egyben és együtt a két elnevezés, már kisgyerekként is mindig így mondtam és valahogy családi hagyomány lett belőle. Mindenki felkiált, ha lát egyet, hogy nézd ott egy lepke-pillangó 🙂

Az inspi oldalamat, mint egy rendes kisdiák már az előtt elkezdtem készíteni, hogy megkaptam volna a felkérést rá, merthogy amint megláttam az e havi kiírást egyből jött az ötlet, hogy mit is szeretnék megscrappelni: azt a lepke-pillangós fényképemet, amit a nyár folyamán lőttem a Narancskertben, Schönbrunnban. 

Mint már talán sokan tudjátok az elmúlt pár hónapban igencsak sokszor fordultam meg Bécsben és a top látnivalók közül a Habsburgok nyári rezidenciája sem maradhatott ki. Gondolom mindenkinek megvan a téli vásáros-forró puncsos- karácsonyi díszekben úszó kastélykert látványa. Bevallom nekem is ilyen emlékeim vannak – meg olyanok, hogy némelyik diákom a lezárt szökőkút szobraira mászik éppen fel és társai. Régi szép bécsi osztálykirándulások. 🙂

Szóval történt, hogy egy napsütéses nyári napon a schönbrunni Narancskert csodaszép virágai között sétálgatva (khm… megfelelő hátteret kerestem egy selfie-hez) egyszer csak felkiáltott T-m, hogy lepke-pillangó. Odafordultam és le sem vettem az ujjam a telefonom exponáló gombjáról egy teljes sorozatot lőttem erről a kis szépségről. Azonnal tudtam, hogy meg fogom örökíteni valamilyen formában ezt az emléket; körülbelül ennyi a fotó története. Amúgy ha még nem jártatok nyáron a schönbrunni kastélykertben, érdemes. Csodásak a virágok, a domboldal hívogat a piknikezésre – csak vigyázzatok az önjáró fűnyírókkal, néha nem várt helyeken bukkannak fel. 🙂

Az oldalhoz Vicki Boutin Field Notes 12″-es papírját választottam alapnak, mint csodás virágos, leveles, indás koszorút. A középső részt művészkéssel óvatosan kivágtam, majd különböző méretű pillangókat nyomdáztam a kivágott részre (újrahasznosítás), némelyiket megszíneztem egy kis vízfestékkel. A koszorúból pár virágot áttetsző gessoval lealapoztam és némi vízfestékkel megfestettem, hogy visszaköszönjenek a fényképen szereplő virágok színei. Fröcsköltem rájuk és körbe némi fekete és fehér Splash tintát ill. arany vízfestéket, mert az passzolt az oldal hangulatához. Az egész alá dekorgumit tettem és így került rá egy 12″-es alapkartonra, amit szintén előzetesen legessoztam, majd kis vízfestékkel maszatoltam a fénykép tervezett pozíciója köré. A fotókat két méretben hívattam elő (7.5×10 cm és 5×7.5 cm-es méretekben), a kisebbiket eltartással ragasztottam rá a nagyobbik fotóra, adva ezzel egy kis dimenziót, az amúgy is elkapott pillanatfelvételnek. Szintén Vicki All the Good Things 12″-es papírjából vágtam ki virágokat, amiket a fotó alá és köré rendeztem és az előzetesen nyomdázott majd kivágott pillangókat, plusz néhány 3D pillangót a Wildflower & Honey készletből is eloszlattam körben a koszorún. Került még rá egy pufibetűs felirat, egy-két pufi szívecske és persze a dátum, mert annyi bécsi esemény történt már velünk a nyáron, hogy muszáj dátumoznom a kalandokat.

Remélem tetszett az oldalam és kedvet kaptok!

Üdv: Boga ;)”

 

Vicki Boutin új kollekcióját, – amit Boga is használt – itt találod meg.

A koszorú alapját körbe rajzoltam nagyjából az alapkartonon, majd vízfestékkel körbe pacáztam és fröcsköltem. Ezután már gyorsan ment minden. A virágokat még az esküvői album készítésekor kivágtam, és használtam még néhány sizzix kivágatot is.
Ez az első olyan készlet, amit maximálisan kihasználok, sőt egy ideje gondolkozom, hogy újra beszerzem. 🙂

Különböző készletekből válogattam színben passzoló kereteket,de az kevésnek bizonyult. Így vágtam még scrapbook papírból is kettőt. Mikor ezekkel megvoltam, már viszonylag gyorsan összeállt az oldal. Eredetileg nem akartam festegetni, de nekem úgy túl steril volt, valahogy nem éreztem magaménak. 😀

Fotót nagyon nem kellett keresgélni, mert ezt a kettőt még akkor kinyomtattam a selphyvel, amikor az előző esküvős oldalt készítettem. Más fotóm nem is nagyon lett volna, de nem is bántam,mostanában már a scrapbookban is élre tör a kék mániám. 😀

No ezt a huncút képet “rámáztam” most be és mi mást használtam volna mint a Prima Marketing Apricot Honey gyönyörű készletét. Volt még itthon egy hímzőrámám, amit lefestettem akrilfestékkel, de csak úgy elnagyoltan. Háttér papírnak fehér prégelt alapkartont használtam, amin először körbe rajzoltam a rámát, majd  egy stencil és Distress Oxide abandoned coral és tattered rose segítségével díszítettem.

Most a fotót körbevágtam ollóval és az Apricot Honey kivágataival próbáltam körbe rakni, kisebb-nagyobb sikerrel 🙂 Sizixxel vágtam ki még egy két virágot és levelet amit még felragasztottam, pecsételtem,  ide – oda még pöttyöztem, fröcsköltem és most itt ülök a művem felett és azon gondolkodom, hogy hol is lenne mindíg szem előtt?

Vagy aki jobban szeret tippelni, kövesse facebook oldalunkat hátha felbukkan újra egy alkotás 🙂