És persze nem elhanyagolhatóak a szuper ws-ek, amiből idén másfelet sikerült elkészítenem, de jelen helyzetben ezzel is elégedett vagyok, ugyanis egy elég durva vállfájdalommal csináltam végig a tábort, amit a tubi is csak ideiglenesen enyhített.

Hogy a fotócserés játék nekem mit jelent, azt egy régebbi posztomban leírtam, aki kíváncsi, az itt tudja elolvasni. Igyekszem minden ilyen játékban részt venni, azt hiszem leszámítva a tavaszi tábort -mert akkor bizonytalan volt a részvételem-, minden táborban jelentkeztem eddig, ahol meg volt hirdetve.

Idén különösen szerencsésnek mondhatom magam, mert Asztalos Judit szuper fotóit kaptam, és mellé egy nagyon megható kis történetet az első közös fészek elhagyásáról, ami eléggé megérintett. Hogy mennyire sikerült átadni az érzést azoknak, akik nem ismerték a sztorit, azt sajna nem tudom. De Judit az átadásnál elmorzsolt egy könnycseppet, és nekem ez ott akkor nagyon jól esett. <3
Ezt a lyukas betű kivágatot már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni. Viki instrukciói alapján sikerült is elkészítenem. A betűk hátteréhez a még mindig kedvenc készletemből használtam papírokat. Egyrészt passzoltak a fotókhoz, másrészt pedig tudtam, hogy Judit is nagyon szereti. Az A4-es fotót 3 részre vágtam, és kicsit eltolva tettem az oldalra, hogy még jobban  kiemeljem a lényeget, Őket négyen. Akik most új kalandok elé néznek,kicsit félve, némi izgalommal, de a legfontosabb, hogy együtt.

Ám amikor megláttam a képeket a sok kék ruhás csajsziról, vmiért nekem a Pinkfresh Studio Indigo Hills 2 készlete ugrott be. Bár itthon még nem volt kapható, de képeken már elég sokat nézegettem. 😀

Csaba megnyugtatott, hogy tábor előtt ide is ér, így fejben el is készítettem az oldalt. Az egyik legszebb papírból a kis levél ágacskákat kivágtam annyira, hogy a fotó beférjen alá. Ezt a módszert egyébként Fiáth Móninál láttam, szerintem nagyon szuper ötlet. Ez elméletben nagyon könnyen ment, élőben azért eléggé megszenvedtem vele. 😀 A minta elég aprólékos volt, így a sniccerrel nem igazán boldogultam. Végül kisollóval rásegítettem. Miután ezzel megvoltam, már gyorsan összeállt az oldal.

Remélem okoztam vele akkora örömöt, mint amit nekem okozott az elkészítése! 🙂

Először nem is akartam jelentkezni a fotócserés játékra az idő rövidsége miatt, de végül egy kis unszolásra mégis elküldtem a fotóimat!  Én Farkas Detti gyönyörű képeit kaptam, aminek nagyon örültem. Tavaly tavasszal már készítettem Neki oldalt, Detti mindig olyan szuper képeket küld, öröm vele alkotni! 🙂

A hogyanról nem nagyon írnék, nem egy technikás oldal, igazából a nagyméretű fotó az, amitől nagyon mutatós lett az alkotás. Én alig raktam hozzá valamit. 😀

Mivel igazán őszi papírkészletem nem volt, ezért a  Heart Of Home készletet használtam az alkotáshoz, ami színben szerintem szuper választás. Az őszi táboros képekhez is ebből a készletből szeretnék albumot csinálni. A címfeliratot Cameoval vágtam.

Mutatom, milyen lett:

Az történt ugyanis, hogy a sorsolás előtt pár nappal megjelent egy papírkészlet, amibe egyszerűen beleszerettem. Gyorsan meg is rendeltem, és közben izgultam, hogy olyan fotót kapjak, amihez fel is tudom használni. 😀

Bár Edit tapasztalt fotócserés révén három fotót is küldött, azért az érződött a levélben, hogy igazából azt szeretné, ha Katáról kapna oldalt, mivel tavasszal Zsókáról készült egy szuper alkotás.

A biztonság kedvéért azért előhívattam az összes fotót, de már akkor tudtam, hogy ehhez a papírhoz csakis Kata szuper szelfije jöhet szóba! Kicsit izgultam amíg megkaptam a képeket,mert pont az az egy elég kis felbontású volt, de amikor megláttam, nagyon megkönnyebbültem! Tudtam, hogy egyszerűen tökéletes lesz ahhoz, amit kiagyaltam!

Ezek a háromszög csipik annyira passzoltak a fotóhoz, tökéletes ívben követték Kata arcát. A többi meg adta magát. És természetesen varrtam, mert új a masinám. 😀

Mindenesetre ilyen gyorsan még nem készültem el oldallal. Tökéletes fotó a tökéletes papírkészlethez!

Nekem már csak össze kellett raknom a kettőt. Így esett, hogy életemben először a tábor előtt három héttel kész lettem.

A hétvégén ismét Scraptáborban jártunk, mondanom sem kell, imádtuk!!

Természetesen megint beneveztem a fotócserés játékra. (Olyan sokszor írtunk már erről, hogy most tényleg csak röviden: a játék lényege, hogy a részvevők elküldik a szervezőnek egy, vagy több fotójukat, amit szeretnének megszkreppelve látni. A szervező kisorsolja – ezúttal is hatalmas köszönet érte -, és kisorsol egy-egy fotót, fotócsomagot a játékos kedvű scraptársaknak, majd titkosan elküldi nekünk emailben. A táborban pedig kiállítjuk és tippelünk, hogy ki melyiket készíthette.)

Olyan gyönyörű fotókat kaptam, hogy két napig ugrándoztam!

Aztán beindult a paragép. Milyen stílusjegyeket válasszak, melyek legyenek azok a technikák, díszítőelemek és színek, amikkel a lehető legjobban lehetne aládolgozni a fotónak. Időnként nagyon nehéz, hogy a fotó maradjon a fókuszban, és ne pakoljak rá mindenfélét, amivel valójában elterelem a figyelmet a lényegről. Egyáltalán melyik fénykép legyen, mert mindegyik beindította a fantáziámat ezerrel!? Az egyiket több méretben is előhívattam, és végül nem bírtam ki, hogy ne pakoljam rá mind a hármat! 😀

A fotók elrendezése kb rögtön meglett, imádom az ilyen “fotóhalmozást”. Aztán napok, sőt hetek teltek el, kipróbáltam vagy fél tucat kompozíciót, vagy négy scrapbook papírt hozzá és még több oldalelrendezést, és még most sem vagyok biztos, hogy ez lett a legjobb választás. Még jó, hogy van határidő, azaz a tábor kezdetére el kell készülni vele! 😀

És elkészült, és nagyon szerettem, és még boldogabb vagyok, hogy sikerült örömet szerezni vele – még ha meglepetést nem is!

Nagyon köszönöm, Drága Anita, hogy veled alkothattam!!

Mivel szokásomhoz híven utolsó pillanatos voltam, az indulás előtti éjjel fotóztam. Ez sajnos elvesz a fotók élvezhetőségéből. Hiába is ígérgetnék bármit, hogy korábban elkészülnek az alkotásaim, úgysem tudnám betartani…

Kell vennem egy jó kis éjszakai fotós szettet! 😀

Mindenesetre akár éjjel, akár nappal, de sok-sok scrapidőt kívánok mindannyiunknak!

Még többet agyalsz rajta, azon veszed észre magad, hogy bármilyen egyéb tevékenység közben a fotót látod magad előtt. Főzés közben, autóvezetés közben és tulajdonképpen bármilyen olyan tevékenység közben, ahol kicsit el tudnak kalandozni a gondolataid. Alig várod, hogy leülhess végre, és igazából a kezedbe vedd.

Nekem ez a játék mindig erősen a komfortzónám elhagyásával jár, de ettől is olyan izgalmas, és persze iszonyatosan stresszes. 😀

Aztán ha elkészül az alkotás, akkor jön az agyalás, elég jó ez az oldal? Vajon tetszeni fog annak, aki kapja? Közben persze az is eszedbe jut, hogy vajon a Te fotódat ki kapta? Mit fog vele kezdeni?  Ő is így izgul? 😀

Aztán eljön a tábor napja. Az oldalakat kitesszük egy falra, és jöhet az újabb izgalom. Iszonyatosan jó alkotások, és Te azt érzed, hogy talán mégsem ezek a megfelelő színek, már nem tetszik annyira, amit készítettél.

Közben azt lesed, hol a Te fotód. Meglátod, és végtelenül hálás vagy, hogy volt valaki az univerzumban, aki azzal a béna utolsó pillanatban előkapott képpel is tudott mit kezdeni. 🙂

Hát ha ennyi izgalom nem volt elég, most jön a legjobb rész. A képeket számokkal látják el, és Te megtippelheted, melyik oldalt ki készítette. Van pár alkotó, akit csípőből felismersz, és van akit órák múlva sem. Nézegeted az előző tábori alkotásokat, és próbálsz hasonló jegyeket felismerni az idein. Az eredményhirdetésig, -ami általában másnap este- nem igazán tudsz másra gondolni. 😀
Sokan álldogálunk ilyenkor a tábla előtt, és elemezgetjük az oldalakat, némelyiknél leesik az állunk, újra és újra visszamegyünk, megcsodáljuk, megsimogatjuk.

A legjobb az egészben mégis az, amikor látod az ajándékozott arcán, hogy tetszik Neki. Akkor érzed, hogy megérte. 🙂