Most pedig egészen furán érzem. Ugyanis ezek a lapok lesznek a búcsúposztom főszereplői.

Köszönöm az érdeklődést, a hozzászólásokat, a kedves szavakat! Köszönöm, hogy szeretettel fogadtatok! Eszternek és Csabának is nagyon köszönöm, hogy lehetőséget és bizalmat szavaztak nekem, a Kreatív Csapatnak pedig a tárt karokat. 🙂

Van jónéhány fénykép, amiből ezer százalék, hogy készülni fog oldal, várnak szépen a sorukra. Hozzátenném, hogy az a fénykép is köztük van, amivel Andi alkotott. Hm, izgis lesz!

Így meg pláne meglepőnek tűnhet, hogy miért pont ezzel a fotóval kezdtem. Erről viszont Posta Juli tehet… 😀

Merthogy mutatott valami olyat, hogy szerelem és azonnal mászt hév, ismeritek az érzést! Megláttam a gyönyörű oldalát és felvillant a fejemben a sok kis piros lámpa, hogy ez az elrendezés kell nekem ehhez a fotóhoz. Úgyhogy Juli áldásával neki is álltam – még aznap meglett az alap, a körök egymáson, levarrtam, stencileztem, kivágtam néhány motívumot a papíromból. Aztán nagy bánatomra félbe kellett hagynom. De olyannyira, hogy majd’ egy hónap múlva értem csak vissza hozzá. Az időtényező maximum bosszantó, attól viszont konkrétan szomorú lettem, hogy már nem állt úgy össze az egész, ahogy ott és akkor a fejemben már megvolt.

Néhány napig sűrűn ránéztem, tologattam mindent mindenhova, kivágtam még másik tucat mintát a papírból, de ejh, sehogysenem. Elengedtem végül, elpakoltam mindent, és kvázi új lapot kezdtem – persze nem, mert a fotó mellett az alap is maradt és a kivágatok is.

Újratervezés és egy ültő helyemben be is fejeztem.

Szóval Drága Andi, fogadd sok szeretettel, de még inkább maradj olyan, amilyen! <3

Viszont nagyon szerettem volna kertészkedni, legalábbis valami hasonlót, mert sok közöm azóta sincs hozzá. Megdumáltuk a szomszédokkal, hogy – jobb híján – a járda melletti kis területre hadd vessem rá magam. A közelben van egy pici virágbolt, ahol szezonális hozzávalókat is kapni. Kifaggattam a tulajt, hogy egy nagyon kezdő, vagy inkább még egy annál is kezdőbb, mondhatni kertész-szűznek mit ajánl. Bevallom, a negyedét sem értettem annak, amiket mondott!

De megpakoltam a kis szatyromat és hazahoztam mindenfélét. Aztán a neten keresgéltem, meg olvasgattam a csomagolásokat. Ajjh, nagyon felbosszantott, hogy papírforma szerint már minden ültetésről lekéstem. Úgyhogy fogtam magam, és mindent bedugdostam a földbe, kit 10 centire, kit csak ötre, tudományosan, vonalzóval. 😀

Lelkesen locsolgattam, jártamban-keltemben minden gaznak vélt gazt kitéptem, és lestem, hogy történik-e valami?! Mondanom se kell, hogy hatalmas csalódás volt!

Teltek-múltak a hónapok, eljött az első/második tavaszunk. És nicsak?! Elkezdett történni valami!! Egyik virágocska bújt ki a másik után. Nnno, azért nem olyan sok, de mondjuk a negyede. De mit számítanak a számok, amikor virágokat lehet nézegetni, simogatni?!

Azóta sem lettem sokkal okosabb, talán egy kicsit. De minden évben töretlenül lesem, hogy történik-e valami!? A kislányom két éve rákapott a virág-lesésre, így már ketten dumálunk nekik, hogy bújjatok elő kis virágocskák. 🙂

Tavalyi fotókkal dolgoztam, és rákerült az oldalra az is, amit a gyerekek szeretnek a tavaszban. Ez lett az én tavaszhívogató oldalam.

Szép tavaszt, szép virágokat, szép napot! 🙂

Oké, szorozzuk be tízzel. Nem, az kevés lesz. Az még mindig csak 75 perc. Meg nekem másmilyen fotóim vannak. Ráadásul tök más készlettel akarok dolgozni. Legyen inkább 20x!

Jaj, de olyan régóta ki akarom próbálni azt is, hogy varrom! Akkor mennyi legyen? 30x? 40x? Elárulom, hogy fogalmam sincs! 😀

Viszont olyan kis pici és még cuki is!! Elkezdem, majd csak lesz belőle valami!

Nnna, itt tartok valahol. Pici is, cuki is, és még mindig nincs kész. Az utolsó blokk hiányzik, az én édes kiscsajom, nnno azt majd egy másik alkalommal!

😀

Szóval eddig vagyok meg. Tuti, hogy fogok még ilyen albumokat készíteni, egyszerűen imádom!!

Aki szintén beleszeretett ezekbe a papírokba, azoknak elárulom, hogy ismét a Prima Marketinghez nyúltam, Love Story kollekció, 4×6 inches kártyák, és néhány kivágat, pufi és matrica innen-onnan.

Már alig várom, hogy éjszaka legyen, lefeküdjön aludni mindenki és folytathassam! <3

És persze Veroni plusz fotóinak is készült egy kis zseb:

Szép napot!

A cím nagyjából el is árulta, hogy mi lesz a márciusi feladat: olyan scrapbook-oldalakat szeretnénk kérni, ahol valamit listáztok, számba vesztek, összegeztek, összegyűjtötök, felsoroltok és a többi. Ez lehet fényképpel vagy anélkül, lehet 12 inches oldal, vagy 8×11 inches, lehet színes-szagos, vagy monokróm, mindegy, csak valamilyen lista szerepeljen rajta. Amikor bedobtam az ötletet a kreatív csapat csoportjában, felmerült, hogy lehet-e akár egy éttermi számla is – és lehet, amennyiben azt veszitek végig, hogy mit fogyasztottatok?!

😀

Néhány ötletet azért összeszedtem (listáztam, haha): bakancslista, utazáshoz mit kell összepakolni, gyerkőcök érmei, a tavalyi év kedvencei, randi-tippek, szülinapi buli teendői, sorolhatnánk a végtelenségig. Ugyanis rengeteg lista készül, fejben vagy írásban az életünk során, és ha ezekből van olyan, amit szívesen oldalba szednétek, hát itt a remek alkalom!

Csupán egy kikötésem van azon kívül, hogy most csak scrapbook oldalakat fogadunk el, az pedig a listán szereplő tételek száma: legalább öt szerepeljen rajta pls.

Jövő hónapban lesz a könyvnap, és ismét össze akartam szedni a tavaly olvasott könyveimet. Kicsit korábban készült el, de ennek csak örülök. Mindjárt látni fogjátok, hogy ha a 2016-os év könyveiről azt írtam, hogy kicsit egysíkú, akkor a 2017-es könyveimre már nem is találok megfelelő kifejezést! A tavalyi évem egyértelműen a sorozatok jegyében telt: krimik, sci-fik, római légiósok, egy kis fantasy. Itt-ott elkószált a figyelmem és területet váltottam, de ez oly csekély, hogy észre sem venni!

Sok beszédnek sok az alja, mutatom az én listázós oldalamat:

• A kihívásra készült alkotásokat 2018.03.25-ig várjuk a csapat@scrapbolt.hu címre
• 12″-es, A4-es oldallal nevezhetsz, amely megfelel a kihívás feltételeinek, vagyis minimum öt tételből áll a listád.
• Eddig máshol még nem publikált alkotásokat várunk, és kérünk, hogy Te is csak 2018.03.25-e után tedd művedet nyilvánossá.
• Ha liftelés vagy más alkotó műve inspirált, mindenképpen tedd közzé vagy utalj rá.
• Lehetőséget biztosítunk, azaz meghívjuk a Hónap Kedvenc Alkotóját, hogy a következő hónapban legyen vendég csapattag, és a blogon megmutathatja több alkotását. A Hónap Kedvenc Alkotója abban a hónapban a kihívásban nem vehet részt.
• Csak 1 db fotót küldj, amely 1000 pixelnél nem szélesebb. Ha olyan az alkotás, külön jelezzük, hogy két fotót kérünk róla. (Ha nem tudod átméretezni a képet, az sem baj.)
• 2018.03.26-án feltöltjük a képeket a Facebook oldalunkon egy albumba, ahol egymás alkotásait meg lehet nézni.
• A nyertest sorsolással választjuk ki a random.org segítségével. Nincs lájkgyűjtés.
• A zsűri sem marad tétlen: az alkotások közül kiválasztjuk az első hármat, melyek nagyobb eséllyel indulnak a sorsoláson. Az első helyezett 4x, a második 3x, a harmadik 2x kerül a virtuális kalapba, mindenki más egyszer. Ebből a kalapból sorsolunk a végén. A zsűri által választott alkotás nyeri a Hónap Kedvenc Alkotója címet.
• Eredményhirdetés 2018 április első napjaiban.

Az ajándék ebben a hónapban pedig nem más, mint…

Egy szuper pecsételős csomag: akrilblokkok a We R Memory Keeperstől és egy gyönyörű mermaid lagoon Distress Oxide tintapárna. Jahuuuu

😀

Most nálunk van betegség, alkotás nulla, meglepetés sincs, ellenben a tavaszt már nagyon várjuk! 😀

Nosza, legalább egy picike kerüljön a blogra:

Nem tudom, ki hogyan van vele, de lehet bármilyen jó egy buli, ha ottalvósra van tervezve, akkor azért néhány paragolyó beindul. Nálam kettő az alap és a többi a hely, idő, társaság, stb-függvénye.

Az egyik, hogy úristenugyenemfogokhorkolni!?!?! 😀

A másik, hogy ébredés után képes leszek-e a kulturált emberi viselkedésformákra? 😀

Azt hiszem, ezt sem kell magyaráznom! Pedig én még a jobbik fajtához, vagy legalábbis a kezelhetőbbek közé tartozom. Nem szeretek felkelni reggel. Pláne nem ott, ami nem a saját ágyam. Szeretem, ha a saját bögrémből kapom a kávét. És amíg azt meg nem iszom, addig nem vállalok felelősséget magamért. Persze a család ezt a lehető legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyja, de én sem dőlök kardomba, ha nem a legtündibündibb feleség és anyuka szól ki belőlem olyankor.

Szóval innen indul a mai oldalam. Adott egy remek csapat, egy hétvége és egy csodaszekrény – több se kellett, mentünk scrapbox-nézőbe. Kimenőt kapott mindenki, Brigiéknél a család, így miénk a ház. Tervben volt, hogy scrapelünk is, ám ez csak másnap jött össze, amikor nekem már lejárt a kilépőm, így kezembe kaptam néhány fotót, hogy márpedig ezt itten tessék szépen megszkreppelni, mi is ezt fogjuk tenni!

Amúgy szeretem-fotó, de képtelen voltam erre az érzésre fittyet hányni: így a barátnős oldal egy kis piros csavarral lett barátnős-reggeli-kávés oldal. És íme, már Merika kihívásának is megfelel! 😀

Remélem, már mindenki túl van az első kávén, és nem rójátok fel nekem, hogy eme jeles napon nem egy szerelmes oldallal érkeztem! 😀

Engem is magával ragadott a fólia-láz, amúgy már nem először. De nagyfotóval még nem próbálkoztam. Eddig. Összehoztam a kedvenc fóliámat a kedvenc fotómmal. Technikailag ez az oldal nem egy nagy durranás. Egy kis varrás, cím, néhány díszítőelem, meg pár címke. Van az, amikor nem is kell több!

A fotózáshoz viszont annál inkább!! Hol fény nem volt, hol meg túl sok, ami ugye egy fóliás oldalnál azért nem annyira előnyös. Mindenesetre mutatom, aki meg élőben kíváncsi rá, egyszer összehozzuk!

A címet Hulman Edittől kölcsönöztem, ezúton is örök hálám érte!! <3

Mint oly’ sok mindenben, ebben is változást hozott a scrap. Bár itt a változásnak még nagyon az elején járok.

Más szempontokból tudok ránézni dolgokra, jelen esetben az őszre. Nyilván ebben a gyerekeknek nagyobb szerepe van, de ahogy a kamera mögött is új dolgokat fedez fel az ember, úgy az alkotás során is.

Ugyan a legtöbben már a Valentin-napra készülnek, meg a tavaszra, meglepő módon én mostanában az őszi képeinket nézegettem, nnno meg a gyönyörű Amber Moon papírjaimat! Ami valójában csak kettő darab, meg némi matrica, de valljuk be, ennyiből azért már jócskán lehet oldalt építeni! 😀

Mivel ilyen színekkel alig-alig alkotok, a kontrasztos fekete-fehér fotóelőhívást választottam. Nekem nagyon bejön, dob még egy jókora lapáttal a hangulatra! Ritkán fordul az is elő, hogy egy scrapbookpapírt ennyire hagyok érvényesülni. Új élmény volt. És ez is bejött nagyon! 😀

Ami azért necces, mert hogy lifteltem. Két dolog miatt szeretek liftelni: az egyik, mert borzasztóan tetszik az eredeti, és mászt hév, a másik, hogy időt nyerjek vele. Az első még mindig maradéktalanul igaz, a második most nem jött be. 😀

Aztán hoztam magamnak egy kávét, közben átlapoztam azokat a fotóimat, amit szeretnék egyszer megszkrepelni. És új oldal született.

Időnként emlékeztetnem kell magam, hogy miért is csinálom ezt az egészet. Hogy jól érezzem magam. Természetesen. És megragadjak egy-egy pillanatot. Ami nem feltétlenül világrengető, egyszerűen csak szeretem-pillanat. Nem kell mindig több. Sőt, valójában elég ennyi. Sok-sok szeretem-pillanatot megélni, ezekre olykor-olykor emlékezni. Egy kávé, egy jó kis beszélgetés, egy kis napsütés. Nna és ha már oldal, akkor egy kis Prima-papír. 😉

Sok ilyen pillanatot kívánok, és persze sok-sok napsütést! 😀