“Tavaly, amikor eljutottam Rye-ba végre átéltem azt a tengerparti hangulatot, amit a régi angol filmeken látni. Gyönyörű kék, de jéghideg tenger, ami persze az angolokat nem zavarta és vígan lubickoltak, tiszta égbolt, enyhe szellő és a partmenti homokos buckák a hatalmas fűcsomókkal… Komolyan lélegzetelállító volt. Imádom az itt készült fotóimat nézegetni, újra és újra felidézni azt a pár csodálatos órát, amit ott töltöttünk. Készült már belőlük oldal, de van még jó pár fotó, ami feldolgozásra vár! 😉

Nos, azt hiszem egy kicsit eltértem a vázlattól és a mood-board színei is inkább csak a szétdarabolt nagyfotón köszönnek vissza, de azért igyekeztem…”

Ha tetszett Edit alkotása, gyere és tarts velünk!

Kezembe akadt nagy virágos papír is, amiből nagyon jól kivághatóak a virágok. Rögtön összeraktam  – a fejemben először –  hogy a nagy fotós oldal, jól elbírja a sok virágot, nem vonja el a tekintetet a fotóról. Nosza rajta, vagdosás, rakosgatás, keresgélés, majd összeállt.
Lett egy szép virágos nagy fotós oldal, visszafogottan, harmonikusan, egyszerűen 🙂 Maszatolás, fröcskölés most sem maradt el.

Beszéljenek a fotók a továbbiakban

Szép alkotós napokat, és virágos hétvégét kívánok szeretettel!

A technikai részről nem tudok sokat mondani. Egy készletből dolgoztam, annak kivágatait használtam. A kivágatokkal két kislányt takartam ki, akik a sok vízcsepptől amúgy sem látszódtak. De így egyáltalán nem vonják el a fókuszt. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy legyen-e cím vagy sem. Illetve nem talált meg a frappáns cím.

Hamar elkészült. Ez a jó a nagy fotóban.

Engem is magával ragadott a fólia-láz, amúgy már nem először. De nagyfotóval még nem próbálkoztam. Eddig. Összehoztam a kedvenc fóliámat a kedvenc fotómmal. Technikailag ez az oldal nem egy nagy durranás. Egy kis varrás, cím, néhány díszítőelem, meg pár címke. Van az, amikor nem is kell több!

A fotózáshoz viszont annál inkább!! Hol fény nem volt, hol meg túl sok, ami ugye egy fóliás oldalnál azért nem annyira előnyös. Mindenesetre mutatom, aki meg élőben kíváncsi rá, egyszer összehozzuk!

A címet Hulman Edittől kölcsönöztem, ezúton is örök hálám érte!! <3

24 scrapbook-oldal

2 pocket letter

12 minialbum

7 album-leírás

2 tárolási ötlet

8 lakásdekor

1 snap-album betét

15 kihívás-inspiráció és

3-szor voltam kihívás-házigazda

Ez volt a 2017-es évem itt, a ScrapBolt blogján. Volt, hogy szárnyaltam, volt, hogy kevésbé. Voltak nagyon-szeretem projektjeim, voltak “csak” szeretem-projektjeim és voltak olyanok, amelyet ti is szerettetek nagyon. Hoztam mixed media alkotást, minimált, bonyolultat, egyszerűt, sokfotósat, nagyfotósat, fotó nélkülit. Volt, hogy áramlott a csí, mojo, akármi, és olyan is, amikor nehezen állt össze egy-egy alkotás. Volt itt minden… Volt, hogy már reggel megérkeztem, volt, hogy csak délután fél négyre. Ez mondjuk csak egyszer fordult elő, de a deles posztolás azért gyakran megesett. Emiatt szívta is a vérem a KCs rendesen 😀

De minden alkalommal odatettem magam. Bízom benne, hogy adtam hasznos ötleteket, bátorítottam kísérletezésre, olykor elgondolkodtatok az írásaimon, és szeretném hinni, hogy időnként inspiráltalak is benneteket.

Mivel is lehetne összefoglalni az elmúlt egy évet? Például egy naaaagy fotós oldallal. Pontosabban egy montázs-oldallal 😉

Ez voltam én 2017-ben…

Posta Juli nagyszerű ötlete nyomán időnként ráklikkelek magazinok, szerkesztői és design csapatok blogjaira is, tőlük merítve inspirációt. A mai oldalamat is egy ilyen kis kirándulás ihlette. Technikailag túl sokat nem tudok mesélni róla, mert a kísérletezgetésen kívül alig történt valami – semmi díszítés, egy kis varrás, dátumok, betűk, néhány matrica.

Nekem nem hiányzik róla semmi, a kevesebb néha több. Azaz hogy mégiscsak, másik hat fotó…

A nyári szünet elején összeszedtük a gyerekekkel, hogy mivel szeretnék megtölteni ezt a hat hetet, milyen programokat szervezzünk magunknak. Erről készítettem egy oldalt, kitettem a scrapkuckóm falára, hogy szem előtt legyen. Rengeteg minden történt a nyáron, tuti albumba fognak kerülni az élményeink, de a terveink kb fele kimaradt. Kicsit sajnálom, mert például az Állatkertbe még mindig nem jutottunk el, és a meseszerű cukrosbolt is hatalmas élmény lett volna. Vagyis lesz is, mert ami késik, ugyebár…

Az oldal tehát a nyári terveink megvalósult pontjait szedi össze. Húúú de kocka mondat lett. 😀

Nem is folytatom a szövegelést, inkább mutatom: