Ne csak nézzétek, olvassátok is!

“Sziasztok!

Először is köszönöm a vendégalkotói lehetőséget, igazi kellemes meglepetés volt ismét, amikor olvastam a kihívás eredményét. Végre volt egy kis szünet ma a kovászos ubi, lekvárfőzés, málnaszedés (éljen a kertes ház és annak előnyei :-), a három gyerkőc foglakoztatása között, és tudtam nektek “alkotni”.

A fotó egy kedves emléket örökít meg: évekkel ezelőtt Pécsen nyaraltunk, még csak két gyermekünk volt. A kisfiamnak már akkor sem kellett
csibészségért a szomszédba mennie, ez látszik a képen is. Amint séta közben meglátta “Anyókát és Apókát”, akik szerinte az akkori nagy kedvenc Répa meséből érkeztek, rögtön letelepedett az egyikük mellé. Persze azért leste, hogy a nővére mit szól a dologhoz.

Fogtam egy fehér alapkarton darabot és lekentem átlátszó gessoval, hiszen festés várt rám, nem ázhat el a lap. Strukturpasztával stencileztem kőhatású mintát elég nagy felületre – őszintén szólva itt még nem volt határozott elképzelésem a végeredményt illetően, csak a mintában voltam biztos.       Mivel a kihívás alapja az volt, hogy akrilfestékkel készüljön a háttér, elővettem én is a készletemet. A fotó színei alapján pirosra, picit
kékesre, és szürkére terveztem a hátteret. Ez utóbbi színem nem lévén kevernem kellett fekete festékből és fehér gessoból. Jól felvizeztem mindhárom színt, majd a lapon még tovább fújtam vizet rájuk. Nem akartam ugyanis erős színeket viszont látni és így csoroghattak is kedvükre. Szárítás után gondoltam egy merészet: letéptem a stencilezett, festett részletet és egy másik, szintén gessozott fehér alapkartonra raktam. A tépett szélt akrilfestékkel igyekeztem kihangsúlyozni. A fotót különböző, színben passzoló papírdarabokkal alárétegeztem, néhány díszítőelemeket dúrtam a dobozomból hozzá és két chipboardot festettem le szürkére. Nem voltam elégedett az eredménnyel, így a maradék szürke festéket modellpasztával összekeverve stencileztem a fotó köré, illetve bélyegeztem és fröcsköltem.

A nagylányom, aki még igencsak ovis kislány a fotón, amikor meglátta a kész oldalt, percekig nézegette és naná, hogy elkunyerálta a szobáját dekorálni 🙂

Bízom benne, hogy az oldal megfelel a vendégalkotói státusz feltételeinek 🙂

Szép estét kívánok:
Móni”

Az oldalról nincs túl sok mondanivalóm, egy saját (véletlenül) elfogadhatóra sikerült fotó, amit szívesen használok fel. Tényleg álmodozó vagyok, ez az egyik oka, hogy nem vezetek autót, mindig valami 100%-an leköti a gondolataimat. Ezért nem unatkozom soha, nem vagyok magányos, és nem érzem magam egyedül.

Amit az oldalon mint technikát ki akartam próbálni az egy új (számomra mindenképp) hőre domborodó krémpaszta. A Nuvo by Stonic studio Expanding pasztája amiről beszélek.  Jó pár színben kapható, én az aranyat próbáltam ki, és nagyon-nagyon tetszik amit tapasztaltam. Stencil alkalmazásával, én egy téglás minta segítségével vittem fel az oldalra, majd hagytam pihenni kb. 10 percig, utána pedig a hőlégfúvó segítségével sikerült 3D-re domborítani, illetve nagyon mutatós felületet létrehozni. Csak ajánlani tudom, nagyon egyedi struktúrák érhetőek el vele. Most ezt mutatom, de többfélét is kipróbálok később. Teljes száradás után festékkel még színeztem itt-ott, így még érdekesebb hatása lett.

Ha megtetszett mindenképp próbáljátok ki, nagyon jó, változatos felületeket lehet létrehozni.

Szép alkotós hetet kívánok! 🙂

Két háromszöget stencileztem, egyik sem lett tökéletes, de engem ez nem zavar. A harmadik részt fehéren hagytam, de azért remélem, így is látszik, hogy az három háromszög. 😀

Túl sok kiegészítőt nem találtam ezekben a színekben, így különböző készletekből vadásztam ezt-azt. Az eredmény kissé kaotikus lett, de nekem tetszik.

Fehér alapkarton, és előkerültek a régen használt kedvenc mistek is. Egy pozitív stencil, amit imádok, mert minden porcikája külön is használható, és remekül illeszthető sokféle készlet vágataihoz.
A szövegek, és pár díszítőelem Vicki Boutin, amit festeni is lehet, de most én így hagytam. Néhány pecsét, és készen is van.
Jelentős különlegessége, hogy nagyon gyorsan elkészült, teljesen kipattant szikra módon, saját kútfőből. (hacsak a tudatalatti nem tárolt régről, de nem hiszem 🙂 )

Mutatom a fotókat:

Ihletett, jókedvű, örömteli alkotónapokat kívánok! Ne felejtsetek listát írni, és oldalba foglalni. Várok mindenkit!

A Distress Oxide tinták nagyon szuperek. Röviden: dye- és a pigmenttinta fúziója, minden jó tulajdonságukkal, ami ráadásul vízzel oxidációs reakcióba lép. Régebben már írtam erről részletesen. Olvasd el, ha még több technikára vagy kiváncsi!

Szóval a technika a Distress tinták vízzel való reakcióján alapszik. Nemcsak az Oxide, de a sima Distress tinták is képesek erre. A tintát egyenesen a tintapárnáról vagy maszatoló eszközzel (blending tool, sminkszivacs) kentem a papírra. Majd vízzel bepermetezett stencilt vagy bélyegzőt nyomtam rá, és pár percig rajta hagytam. Eltávolítás és teljes száradás után látszik a minta.

Ez Jennifer videója:

Néhány jó tanács a bélyegzéshez.

• Lehetőleg új stencilt használj! Az a jó, ha minél jobban ráfekszik a papírra. A gessos, pasztás stencilekkel nem lesz olyan szép az eredmény.
• A legszebb eredményt az albumelőlapből vágott stencilemmel értem el (napsugaras). Ne kérdezd, miért?!
• Sajnos olyan klassz háttérbélyegzőm nincs, mint Jennifernek, ezért olyan bélyegzőt használtam, amiből több darab van egy fólián (körös). Hát, nem lett tökéletes.
• A bélyegzéshez nem használtam pozicionálót, csak úgy ahogy volt rátettem a papírra. Ha teheted, használj akrilblokkot, akkor a széle nem lesz olyan, mint nekem. (szivárványos pöttyös)
• A színek elmosása is igen könnyű. Főleg ha nem finomkodunk és nem sajnáljuk a tintát. Sokkal könnyebb ez, mint ha fehérből készítenénk valamilyen színbe átmenetet.

Most mutatom a háttereket, amiket készítettem és a képeslapokat is. Nem mindegyik alapból lett képeslap, nem sikerült mind olyan jól. Ennek ellenére nagyon élveztem ennek a technikának a kipróbálását. Ha tetszik, próbáld ki!

És amit kifejezetten imádok benne, hogy mosogatógépben moshatóak ezek az üvegalkalmatosságok! (Ellenben a festett, vinilezett társaival.) Nálam ez fontos szempont volt.

A Pinteresten rengeteg jópofa ötlet van, rengeteg felirat, minta. Van ott jénai tál, ilyen és amolyan pohár esküvőre, lánybúcsúra, sütis bödön, karácsonyfadísz stb. Én az itthon fellelhető üvegáruhoz nyúltam. Remek egyedi, különleges ajándék készíthető kis ráfordítással.

Fontos infó, hogy a színezett mécsestartót nem sikerült szépen elkészíteni. A festett réteget nem marta át/ki rendesen az anyag. Valamint volt egy rücskös aljú tálam, arra meg a vinil nem ragadt rá.

FONTOS!!!! Az üvegmarató anyag veszélyes! Ezért csak gumikesztyűben, védőszemüvegben és jól szellőző helyen használd!!!! Bőrre, szembe ne kerüljön! Ha mégis, bő vízzel le kell mosni és orvoshoz menni! Épp ezért én ezt egyedül, gyerek nélkül vittem véghez. Sajnos fázisfotók is ezért nem készültek. Ennek ellenére bátorítok mindenkit, ha lehetősége van, próbálja ki! Kellő odafigyeléssel semmi gondot nem okoz.

Most jöjjenek a képek, utána pedig részletesebben írok az elkészítéséről. Érdemes azt is elolvasni.

És az ígért leírás.

• A minták vágásához Silhouette Cameo®-val stencilt készítettem.
• Ezt applikáló fólia segítségével felragasztottam az üvegre.
• Majd spatulával felvittem a maratókrémet a felületre.
• 10 perc után vízzel lemostam.
• Eltávolítottam a stencilt.
• Hagytam száradni.

Ennyire egyszerű volt. Tényleg.

Néhány tapasztalat még:

• A krémet lemosva nem igazán láttam nagy változást. Még a stencil eltávolítása után sem. Viszont ahogy szárad az üveg, egyre jobban kifehéredik a minta.
• A krém egy részét, amit le tudtam kapargatni spatulával az üvegről, visszatettem a tégelyébe, jó lesz legközelebb címszóval. Szóval nagyon sokáig elég!
• A mintákat a tálak aljára marattam, ezért azokat vágás előtt meg kellett tükröznöm. Ezt ne felejtsd el!

Bármilyen kérdésed van, keresd fel Silhouette Facebook-csoportunkat! Segítünk mindenben!

Remélem, kedvet kaptál és kipróbálod!