Megmutatom, hogyan rendszerezem, tárolom a tintapárnákat. Nem találtam fel a spanyol viaszt, nincs új a nap alatt. Többen közületek már biztos így csináljátok.  Egyszerűen összegyűjtöttem az ötletem megvalósításához szükségel linkeket, és néhány tapasztalatot. Remélem, azért hasznos lesz.

A legtöbb tintám kicsike és egy dobozban van bedobálva. Sajnos erre nem volt jobb ötletem, ezért színmintákat készítettem, hogy tudjam, mi is van a dobozban. Az ötletet ez a videó adta.

Jenifer a videóban érmetároló tasakokat használ. Mivel nekem ilyenem nem volt és annyi tintám sincs, mint neki, ezért én 2″x2″-es Snap-tasakokat vágtam keresztben ketté és fűztem össze egy fémkarikával. Ezt a kevéske lapocskát még albumkába sem volt érdemes tenni. Ajánlom még az insta tasakokat. Illetve Fuse-zal is lehet készíteni, ha más elosztású tasak van otthon. Csináltam ilyet is, de idő, energia szempontből jobb az eredeti.

A színminta alapot Jennifer blogjáról töltöttem le. A szerkeszthető, word változat volt nekem a leggazdaságosabb. Egyszerűen beírtam a színt és a gyártót, majd alapkartonra nyomtattam. Végül dekorgumiból vágtam téglalapot, azzal bélyegeztem rá. A Tim Holtoz link nem működött, a Ranger termékekhez később itt talátam mindenféle hasznosságot.

A StazOn tintákkal a tasakokra is bélyegeztem, hiszen azok nem porózus felületre, hanem simára (pl. fénykép, fóla) valók.

A legnagyobb kedvenceim jelenleg: Distress Oxide inks. (Arról később írok, hogy miért.)

És néhány trendi szín a VersaMagic krétahatású tintákból.

A Heidi Swapp ColorShine mistjeiből is készítettem színmintát. Itt előbb fújtam, majd öntapadóra nyomtattam a feliratot és ragasztottam. (TIPP: Az átlátszó, Sheer pumpás tintát töltsd víztartályos ecsetbe és máris kész a shimmer toll, amit bármilyen bélyegzett felületre alkalmazhatsz, hiszen átlátszó.)

Ennyit a rendszerezésről és most egy pici a tárolásról.

Ehhez az Interneten kerestem mintát, csak maradék papírt használtam hozzá. Nem volt kedvem méregetni, számolgatni. A Distress tintákhoz ezt a tárolási ötletet használtam. Annyi a különbség, hogy a Distress tintatartó tetejére eszkábáltam egy dobozkát, ebben pont elfér a mini blending tool. A hozzátartozó szivacsokat a tinták aljára ragasztottam kétoldalas ragasztóval.

A címkéket A4-es, öntapadós lapra nyomtattam. Erről az oldalról használtam a Blank Ink labels (short end) fájlt. Ez egy szuper pdf fájl, amit Acrobat Readerben ki tudsz tölteni, majd kinyomtatni és tintázni a végét.

Remélem, hasznosnak találtad, ha van jobb ötleted, oszd meg velünk!

Több verziót kipróbáltam, de egyikkel sem voltam elégedett. Eleinte a saját csomagolásukban maradtak, és kibérelték az egyik fiókot. Mondanom se kell, soha sem találtam meg, amit épp kerestem. Gyorsan áttettem őket egy cipősdobozba, amolyan lapozós megoldással. Így azért már lényegesen kényelmesebb volt, de azért nem az igazi…

Aztán átkerültek egy hagyományos fotóalbumba, 10×15 centiméteresbe. Egy darabig elégedett voltam, átláthatóvá és könnyen kezelhető vált, gyorsan megtaláltam, amit kerestem. Ez a tárolási rendszer végül azért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert ennél én sokkal “zajosabban” alkotok – nem pakolok el magam után, csak ha már elkészült az alkotás. Pedig csak a kis tasakokba kellett volna betenni, mégsem bajlódtam vele munka közben. Arról már ne is beszéljünk, hogy amikor a csöpp kis kezekbe került, kb azzal a lendülettel szóródott ki minden a földre, asztalra… Nem tilthatok mindig mindent, így gyorsan ki kellett találnom valami mást!

Mielőtt rátérnék a mai poszt lényegére, előzetesen – mert fontos: mindenkinek más jön be! Nincs jó és rossz megoldás! Alkotás közben derül ki, hogy kinek mi áll kézre, hogyan tud gyorsabban haladni, mivel elégedett, mekkora helye van, ésatöbbi! Nem ciki néhány havonta újragondolni a dolgokat, és változtatni! Egyszer úgyis ráakadunk a számunkra tökéletes és ideális megoldásra! 😉

Nekem végül az vált be, hogy egy spirálos albumban tárolom őket, ÉS a Sizzix mellett tartom. Fellapozom, megkeresem, nyitva hagyom, használom, visszarakom, becsukom. A többször használt Bigz-késeket és a dombormappákat egy kis kosárkában szintén a Sizzix mellett. Esküszöm, ilyen rendes nem vagyok, de annyira adja magát a folyamat, hogy még nekem sem megterhelő! Hozzáteszem, a  hosszú Sizzlits késeket még mindig a cipősdobozban, de ez így már oké.

Egy kicsit a tartóról: szürkelemezt Cinch spirálozóval összefűztem még a tavalyi szedresi táborban. Albumnak készült, de majd’ egy évig nem került bele semmi. Azt hiszem, a sorsára várt, így beteljesítettem! 😀

Vastagabb mágneslapokat méretre vágtam és kétoldalú ragasztóval felragasztottam az album oldalaira. Egyelőre csak a jobb oldalakat használom. Most, hogy betelt, azon agyalok, hogy érdemes-e a bal oldalakat is bevetni, vagy készítsek inkább egy másikat. Kipróbálom, működik-e mindkét oldallal és majd megírom. Azt már bizton állíthatom, hogy a kétoldalú ragasztó bőven elbírja a késeket, nem kell másban, vagy sűrűbb ragasztásban gondolkodni.

Gyorsan és egyszerűen elkészíthető kis tároló ez, maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet!  😀

Ma a bélyegzők tárolásának egyik verzióját mutatom. Azaz mindjárt kettőt is! És természetesen a tintapárnákét, ami nélkül ugyebár nehéz pecsételni. (Khm, remélem a nyári szünetőrület után visszatér a humorom is…)

Még a scrappályafutásom elején nagy lelkesen kötöttem a pecséteknek egy gyűrűs albumot. A5-ös tasakokhoz méreteztem, lamináltam egy csomót, erre tettem rá a pecséteket. Fellapoz, kihúz, levesz, és ha végeztem, vissza. Nem tetszett. Folyton elakadtak, kiszakadt a tasak, nem pakoltam rögtön vissza, ezért a káosz már-már kezelhetetlen volt. Az új rendszerezés óta csak azokat a pecséteket tartom így, amik annyira tematikusak, vagy annyira nem tetszenek, hogy évente csak egyszer-kétszer használom őket.

Mivel pecsételni sokat szoktam, de elsősorban a mixed médiás alkotásaimon, ott is elsősorban háttérnek, ezért kiválogattam a kedvenceket és típusuk szerint csoportosítottam: szilikonbélyegzők, gumibélyegzők és foam pecsétek, és a többiek: dátumbélyegzők, fanyelű pecsétek.

A dátumbélyegzők olyan sokat vannak használva, hogy azokat nem is raktam el; hogy mindig karnyújtásnyira legyenek, az asztalom egyik kis polcán vannak.

Amiket nagyon ritkán használok, azokat benne hagytam az A5-ös albumban, ezekről fent már írtam.

A többieknek pedig kerestem egy kis kosárkát, abba tettem bele őket. A kis kosárkába került még egy kis fadoboz is, ide költöztettem be a picikéket és a háttereket, a fadobozon kívül pedig maradtak azok, amiknek még van csomagolásuk. Jah igen, a kedvenc gumibélyegzőszettek pedig egy-egy kis műanyag tasakban kaptak helyet – mivel átlátszó, könnyen megtalálok bármit, viszont együtt vannak, nem keverednek el a tömegben. Szeretem az én kis rendszerezett káoszomat! Nagyon bevált. Csak felkapom a polcról a kosárkát, vagy azt a pakkot, amelyikre szükségem van, az asztalon kis helyet foglal, könnyen és gyorsan átlapozható, megkereshető. Ha végeztem, pillanatok alatt összepakolom és mehet vissza a polcra. Néhányan lehet, hogy egy laza szívrohamot kapnak, amiért ilyen “tiszteletlenül” bánok az eszközeimmel! És igazuk is van! Mármint nem a szívroham miatt! 😀

De az elmúlt egy-két évben arra jöttem rá, hogy hiába őrzöm őket kincsként, ha nem praktikus a tárolásuk, ha olyan bonyodalmas az elővételük, akkor nem is szívesen használom őket. Pedig ez lenne a lényeg! Hogy az a kevés idő, amit a hobbimnak szentelhetek, az a lehető legzökkenőmentesebb legyen, a leginkább engem szolgáljon, és ne a rendrakással menjen el az idő egy jelentős része! A helykihasználtságról meg már ne is beszéljünk! Nincs túl sok helyem, bár tényleg nem akarok panaszkodni, mert az utóbbi fél évben jelentős előrelépést könyvelhettem el e téren

Nnna, szórtam elég hamut a fejemre, jöjjenek a tintapárnák!

Egy sima, kétszintes kozmetikai táskát laktam be a gyakrabban használt eszközökkel: a Distress Inkeket felülre, az alsó részébe az arany és fehér tintapárnát, a vízjeltintapárnákat, akriltömböt, stazonokat. Külön tartóba pedig a többi tintapárnát; mivel csak egy-egy projektnél használom őket, semmi gondot nem okozott, hogy beleömlesztettem egy vázába. 😀

Ezen a polcon kaptak helyet a stencilek is, szintén A5 mappába lefűzve.

Már alig várom, hogy ne csak nézegessem őket! 😀