A Scrapkuckóban már biztosan láttátok az első inspirációmat, ami Andi ehavi kihívására készült. A fotókon egy kb. két évvel ezelőtti budaőrsi szuper kirándulás képeit látjátok. Ezek a pillanatok most, hogy nem tudunk kimenni és a barátainkkal találkozni, különösen értékesek lettek! (Biztosan Ti is így vagytok ezzel! ? )

Ezért a cím: Hello, Life is Good!

Bár ez egy őszi kirándulás volt, a színek és a képek hangulata miatt jólesett ezekhez a tavaszi színekben pompázó papírokhoz nyúlni.

Az oldalhoz használtam a Pinkfresh Studio régebbi (Sweet&Simple) és újabb (Noteworthy) kollekciójából, és a virágokat, feliratot Sizzix-el vágtam ki hozzá.

Nézzetek szét a fotóitok között, keressetek olyan képeket, amiken a barátaitokkal, szeretteitekkel vagytok, kint a természetben vagy csak egy különösen boldog pillanatban – és scrappeljétek meg őket!

Van még pár nap a kihívásból, alkotásra fel!! ?

Orsi

És akkor egyszer csak jött Andi a vízfestéses oldalával.

Barátnőmtől kaptam pár fényképet a kisfiáról, ami majd egy albumba kerül, de volt köztük egy nagyon cuki fotó amin a színek pont passzoltak az én tavaszi hangulatomhoz is.

Előkerült a festék és a maszkoló szalag, amivel téglás mintát készítettem a festő kartonra.

A fotó mögé sizzix-el vágtam ki leveleket, kicsit pecsételtem és pacáztam is körbe.

Nem is értem miért nem használom többet a vízfestéket?

Viszont nagyon szerettem volna kertészkedni, legalábbis valami hasonlót, mert sok közöm azóta sincs hozzá. Megdumáltuk a szomszédokkal, hogy – jobb híján – a járda melletti kis területre hadd vessem rá magam. A közelben van egy pici virágbolt, ahol szezonális hozzávalókat is kapni. Kifaggattam a tulajt, hogy egy nagyon kezdő, vagy inkább még egy annál is kezdőbb, mondhatni kertész-szűznek mit ajánl. Bevallom, a negyedét sem értettem annak, amiket mondott!

De megpakoltam a kis szatyromat és hazahoztam mindenfélét. Aztán a neten keresgéltem, meg olvasgattam a csomagolásokat. Ajjh, nagyon felbosszantott, hogy papírforma szerint már minden ültetésről lekéstem. Úgyhogy fogtam magam, és mindent bedugdostam a földbe, kit 10 centire, kit csak ötre, tudományosan, vonalzóval. 😀

Lelkesen locsolgattam, jártamban-keltemben minden gaznak vélt gazt kitéptem, és lestem, hogy történik-e valami?! Mondanom se kell, hogy hatalmas csalódás volt!

Teltek-múltak a hónapok, eljött az első/második tavaszunk. És nicsak?! Elkezdett történni valami!! Egyik virágocska bújt ki a másik után. Nnno, azért nem olyan sok, de mondjuk a negyede. De mit számítanak a számok, amikor virágokat lehet nézegetni, simogatni?!

Azóta sem lettem sokkal okosabb, talán egy kicsit. De minden évben töretlenül lesem, hogy történik-e valami!? A kislányom két éve rákapott a virág-lesésre, így már ketten dumálunk nekik, hogy bújjatok elő kis virágocskák. 🙂

Tavalyi fotókkal dolgoztam, és rákerült az oldalra az is, amit a gyerekek szeretnek a tavaszban. Ez lett az én tavaszhívogató oldalam.

Szép tavaszt, szép virágokat, szép napot! 🙂

Most nálunk van betegség, alkotás nulla, meglepetés sincs, ellenben a tavaszt már nagyon várjuk! 😀

Nosza, legalább egy picike kerüljön a blogra: