“Sziasztok!

Óriási öröm számomra, hogy újra a Hónap Alkotója lehetek. Imádom ezeket a kihívásokat, szanaszét izgulom magam minden hónapban 25-e és 26-a között, mindig nagyon várom, hogy láthassam a többi alkotást. Maximalista vagyok, nagyon szeretnék fejlődni, tanulni, ügyesedni, és a kihívások legizgalmasabb momentuma, amikor látom, hogy Ti mit hoztatok ki ugyanabból a témából. Aztán az eredményhirdetésről általában le is szoktam maradni, de szerencsére Mariannára mindig számíthatok, ő mindig értesít, ha valami izgi történik. 

Legutóbb az aktuális kihívás témájában hoztam egy oldalt vendégalkotásként. Most úgy gondoltam, hogy nekem még korai a karácsonyi téma, nem ért még utol a karácsonyi hangulat. Na, a legutóbbi klub óta persze utolért, de most mégis mást mutatok Nektek. Egy utazó naplót, mert azon dolgoztam az utóbbi hetekben.

Szeptemberben utaztunk el egy hétre Ciprusra. Életem első last-minute útja volt. Nagyon tervező típus vagyok, mindig igyekszem az ideális szállást megtalálni, általában síutat szeptemberben, nyaralást pedig januárban foglalok. De most úgy hozta a sors, hogy felvettek egy új munkahelyre októberi kezdéssel, és ráeszméltem, hogy vége a kisgyerekes szabad életnek, mostantól évi húszonnéhány nap szabadsággal kell gazdálkodni, jövőre már iskolaszünetekhez igazodni, nem lehet már csak úgy jönni-menni a nagyvilágban. Minderre szeptember közepén jöttem rá, tehát gyorsan kellett cselekedni, hogy még egy villámnyaralás beférjen a munkába állás előtt. És tökéletesen sült el! Szuperul éreztük magunkat, csodálatos helyen voltunk, pálmafák között, nyári melegben, nagyon élveztük.

A technikai dolgokat illetően: travellers notebook-ba alkottam. Egyik kedvenc német scrappelő csajszim, Ulrike Dold példáját követve, fekve használtam az oldalakat. Valahogy nekem így egyszerűbb volt kitölteni a teret. Igyekeztem változatossá, és mégis egységessé alakítani a naplót, így visszatér a kétféle washi, a nőicsizma csipik, és a Cocoa Vanilla Studio “Endless Summer” kivágatai. Visszafogottan díszítettem, hogy ne legyen túl vastag a napló, és több menetben. Általában a késznek gondolt oldalakra is került utólag még egy-egy szívecske, pötty, pecsét, és lehet, hogy még fog is Nézegessétek, remélem tetszik Nektek is!”

A borító még az előző részben befejezetlen volt, most végül így néz ki:

Ötlet arra, hogy több fotót sikerüljön betenni az albumba. Régi fotóalbumot szétszedtem, majd az egybe tartozó fotókat bedugdostam, mindkét oldalára. utána egy oda illő papírcsíkkal összefogva, és egy fedő papírt rátéve beragasztottam. Itt látjátok:

Lehet leporellót is hajtogatni,  pár oldalt, én ezt egy irodai csipesszel fogtam össze, dekoratív, változatos.

Amelyik fotó nagyon jól sikerült, és szívesen központba tennénk, arra szánjunk egy-egy teljes oldalt, minimális díszítéssel.

És kiegészítésként, még egy ötlet, javaslat. A nagyobb katalógust teljes nyugalommal kilyukasztottam, és lefűztem, hiszen lefűzős az album. De a sok apró jegynek, kártyának, kisebb katalógusnak, térképnek, nyugodtan fűzzünk be egy csekktartót, irattartót. Én többet is tettem a katalógusba, itt egyet mutatok közülük.

És a kis videó, ajánlom szeretettel, és inspirálódjatok!

Jókedvű, alkotó napokat kívánok, és jó emlék feldolgozást, a karácsonyi készülődés előtt!

Emlékeztetőül, itt kezdtem.

Melissa Morelli-stílusban folytattam, ismét sok-sok fotóval készültem és a poszt végén egy lapozós gif-fájl lesz.

Csak annyi változott, hogy most több egy vagy kétoldalas fotó is került bele és az egyiknél kipróbáltam a Canva grafikai tervezőszoftvert is. (Linuxszal eddig ez a legkirályabb!) És teljesen igaza van a The Webbys-nek, tényleg ez a legkönnyebben használható tervezőprogram a világon! 😀

Nnnajó, nem akarok túlzásokba esni, csak egy feliratot készítettem, de azóta már kezdem úgy igazából felfedezni a benne rejlő lehetőségeket.

Az oldalak elrendezéséről sokat nem tudok mondani; a fotókat időrendi sorrendben csoportosítottam még a legelején, aztán megszámoltam, h mennyi oldalra, oldalpárra van szükségem hozzá – annyi 160 gr-os digitális fénymásolópapírt hajtottam harmadba, vagy vágtam le róla a maradékot.

A borítóról viszont még mondanék pár gondolatot. Az utazónotesz első részében írtam, hogy akkor készítem csak el a borítót, amikor már készen vagyok a belső oldalakkal, jelen esetben a három egységgel. Így már tudtam a gerinc szélességével számolni, az elő- és hátlap az oldalak méretei alapján adott volt. Egy-egy centit rászámoltam, h alul és felül is legyen kicsit nagyobb, és a gyűrűs albumoknál használt kötéssel pikk-pakk meg is lett. Azzal a kivétellel, hogy nem raktam bele gyűrűt, hanem a három belső részt gumival kötöttem össze, külön-külön, ezek tartják az egységeket. Kicsit csúszkál, úgyhogy még tovább kell gondolni. Azaz már nem is, mert a scraptáborban HEdit javaslata alapján egyetlen gumit fogok használni (ismét köszönet érte!!), úgy, ahogy már Erától is láthattátok a tavaszi workshopján.

Azt hiszem, a fényképeken jobban látni, mint ahogy ezt itt meg tudnám fogalmazni! 😀

És a már említett lapozós:

Nagy munka volt, de tuti, hogy a római vakációnkkal is nekivágok!! 😉

Kezdem azzal, hogy nagyon sokféle lehet egy utazónapló, de ami most divatossá vált sok előnnyel rendelkezik. Az első ami nekem rögtön megtetszett az, hogy a lapok nem rögzítettek, tehát kivehetőek, könnyebben tudunk vele alkotni, ha szükséges. Ha magunk készítjük, úgy alakítjuk a belekerülő lapokat, ahogy nekünk és az alkotói kedvünknek megfelel.
Én rögtön azzal kezdtem, hogy kigondoltam, egy akvarellpapíros tömb kerül bele, és egy nagyon vegyes papírokból álló. De erről később.

A scrapbook csoportba belinkeltek egy blogot, ami nagyon megtetszett, és rögtön kitaláltam, hogy megcsinálom azokkal a hozzávalókkal ami nekem itthon van.
Azzal kezdtem, lemértem azt a táskámat amivel utazni szoktam, és próbáltam egy ideális méretet kitalálni. Nekem ez a 12×23 cm, ami kinyitva 24×23 cm.
Találtam opálos műanyag ívet (Pantonban kapható) és egy papír készletet ami kicsit a festés, maszatolásra emlékeztet.

Méretre vágtam, összeillesztettem és a sarkokat lekerekítettem, majd körbevarrtam! (izgultam is a varrógépem miatt, kibírta! )

Félbehajtottam, és szélétől 1 cm-re, egymástól szintén kb 1 cm-re két-két lyukat tettem, amibe csőszegecset nyomtam.

Utána a négy lyuk távolságát szintén elfeleztem és oda egy lyuk került, amibe rögtön kalapgumit fűztem duplán, 20 cm félbehajtva. Előtte még ráhúztam pár kis díszítő csingi-lingit !   (Ha a Te borítód más méretű akkor a félbehajtott szélességből 2-3-4 cm-t vonj le!) Ezt a belső oldalon jól kösd össze, mert nagy, vastag csomagot kell összetartania. (én műanyag zsinórvéget tettem rá, ami kicsit vastag, de betonbiztos! )

A négy lyukba is befűzöm a kalapgumit úgy hogy a színén csak átvezetem a két lyukon, és belül lesz kéthosszú gumi, ami alá kerülhetnek a papírlapok! (Itt van egy kis hibám, nem volt itthon elég kalapgumim és Dunakeszin szombaton hol kapok? Szóval nekem “más” gumival készült, de majd ki lesz cserélve 🙂 )

Közben felvágtam az akvarell lapokat, mert én azt terveztem hogy az egyik füzetrész rajzokkal, festéssel lesz tele. A közepébe egy műanyag tartót tettem, amibe bármi kerülhet, kis fotó, vagy esetleg belépőjegy. A gumit apró biztosítótűvel fogtam össze, mert a tasakot úgy fűztem bele, és ezzel szétszedhető, kivehető 🙂

Az akvarell papírokat kívülről szép scrap papír közé tettem és az előlapot dísztettem. A kapocs szükséges mert nagyon szét áll, jobb összefogni.  Ezt a füzetke kupacot szépen az egyik gumi alá csúsztattam, eddig készen vagyunk.

A másik papír füzetke – papírkupac, teljesen vegyes, scrap háttérpapír, fekete fotókarton, vázlatfüzetlap, műszaki rajzlap. Ide írni is fogok, lehet rajzolok, de fotók is mindenképp kerülnek bele.Ennek is készítettem borítót írásos fekete-fehér papírból. Kis díszítést ez is kapott.

Közben készítettem egy műanyag, és egy papírtartót is, mindkettőt a Pinteresten láttam, bár a műanyaggal kicsit vacakoltam, mert nem akartam a Fuse-t ezért elővenni, és csak washi-val ragasztottam le az alját. 🙂 Ezt a másik gumi alá csúsztattam ( ki lesz cserélve ! )  És ezt is összefogtam egy kis csipesszel.

Ezzel végül is készen van a Traveler’s notebook-m persze tehetek még hozzá oldalakat, cserélhetem ha valami nem olyan, és variálhatom. Még a borítólap belsejébe terveztem egy ceruza-ecset tartót, műanyag tartóból, de csak színes van itthon az most nem passzolt hozzá.

Az elkészítési ideje papírvágással, és varrással és összesen nem volt több másfél óránál! Persze kitalálni már nem kellett hiszen mint mondtam már valaki blogján rajta van, de én nem tudok angolul, a képek szerint készült. Aki egyedi,  sajátot szeretne itt van.  Ha valamit kihagytam elnézést, kérdezzetek a ScrapBolt oldalán, vagy bárhol!

Kellemes utazást, jó útinaplókészítést, akár útközben , akár itthon. Akár saját készítésű, akár vásárolt naplóba, a lényeg az hogy jól érezd magad! Szívből kívánom mindenkinek!

A szicíliai utunk után fél évig ezek között a kérdések között örlődtem, de nem bírtam egyikre se válaszolni… Insiprálódtam, keresgéltem, ismeritek!

Aztán ráakadtam Melissa Morrelli inspiráló utazónoteszeire!! Wow! kategória minden, amit láttam tőle! Persze elfogult vagyok, de hát miért is ne lehetnék az?! Úgy pakolja tele az emlékeikkel az oldalpárokat, hogy közben megmarad a minimálnál – könnyed, letisztult stílusa van. Gyakorlatilag egy az egyben lifteltem a stílusát, már amennyire tőlem telt. Az első oldalpárok még a fantasztikus sorvezetőjével is nehezen álltak össze, aztán egyre jobban ráéreztem.

A hosszú hétvégénk felénél járok, borító még nincs, de így is annyi fotót hoztam, hogy néhány részletfotó után ismét gif fájlba tettem őket.

Az utazásokra mindig – nnnajó, egy ideje mindig – készítek egy kis füzetecskét, amibe magamhoz mérten fegyelmezetten jegyzetelgetek. Napi öt-tíz perceket töltettem csak ezzel, de óriási hozadéka volt most, az album összeállításánál. Simán elfelejtettem volna sztorikat, amiket kár lett volna veszni hagyni. Például, hogy a férjem elrakatta velem az egyik kávézóban a szalvétát, mondván, jó lesz majd az a “scrapbookba” 😀

És képes lettem volna elfelejteni! Pedig ez volt az első kézzelfogható megnyilvánulása, hogy most már életünk része lett a hobbim!! Meg azt, amikor az út közepén megállt nekünk a busz, és a végállomásig kaptunk egy kis bónusz tárlatvezetést! És még sorolhatnám…

Néhány mondat a keretekről: magam készítem az utazónoteszt, és okulva a korábbiakból, először a belsejét töltöm meg, és csak utána kezdem el a borítót. Három nap, három belső egység, három füzetke. Ezeket külön kezelem, külön-külön fogom belefűzni a borítóba. Gumisan tervezem, de majd meglátjuk. A belső lapok 160gr-os, digitális fénymásoló papírokból vannak, a szélességét megtartottam, a hosszát pedig vagy levágtam, vagy visszahajtottam, ezzel képezve újabb oldalakat. Került bele pausz oldal is. Egy-egy oldal 10,5×21 cm, így az oldalpárok 21×21 cm-esek lesznek.

Mikor tavaly megjelent a Kaisercraft Just Landed kollekciója, egyből szerelembe estem. Mostanáig viszont valahogy egyik projekthez sem passzolt. Mondom, mostanáig. A fotóink, a fotók színe, minden mintha ide készült volna! Nem?! 😀

Aaah! Majdnem elfelejtettem, bár sajnos fotón nem igazán látszik. Kár, pedig nagyon vagány! Az összes kommentet fekete Minc fóliával bolondítottam meg:

És az eddig elkészült utazónotesz lapozósban:

Folytatása következik …

Addig is azt kívánom, hogy utazzunk, pihenjünk, élvezzük a nyarat! És persze mindezt örökítsük meg!