Kértem ládát a zöldségestől. Az egyik görbe volt, a másik penészes. A harmadikat meg hiába szedtem darabokra, nem rakta össze a zuram. Gondoltam, veszek fenyőlécet, de oda se jutottam el. Meg égetni se akartam magam, hogy nem értik, miről beszélek. Majdnem lecsaptam pár használt ajtóra, de megelőztek.

Aztán a Pinteresten láttam ezt az ötletet, hogy a feszített vászonból a vakrámát használják fel. Ez volt a megmentőm, hiszen vásznam volt itthon. Bár ezt is úgy kellett dugdosnom a gyerek elől. 🙂

Az elkészítés gyorsan megvolt. Elöször a keretről leszedtem a vásznat. Majd a fát lekentem lazúrral, száradás után megcsiszoltam és lakkoztam. A feliratot Silhouette Cameo®-val rajzoltam, ceruzával. Ehhez nagy segítségemre volt a tolladapter, mellyel bármilyen íróeszközt tudok használni  a géppel, nemcsak a saját tolljait. Aztán gyorsan kifestettem és körbefirkáltam. Végül hátulról a keretre ragasztottam. Én papírt használtam, de az eredeti vászon is visszatehető. Sőt, scrapbook-papír is rakható mögé vagy egy nyomtatott idézet. Akár egy minialkotás fényképpel. Rengeteg lehetőség rejlik ebben a „fordított keret” technológiában. Gyorsan készíthető ajándék, lakásdekor.

Remélem, tetszett és kipróbálod.

Álom

Álmodj nagyot!

Merj álmodni!

Kövesd az álmaidat!

Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni!

éééés Az álmok valóra válnak!

Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam…

Ezt kívánom magamnak és mindannyiunknak!

A készlet a Prima Marketing Zella Teal kollekciója.

Szeretném ha ez az év varázslatossá válna számomra, és minden pillanatát úgy szeretném megélni mint egy- egy nagy varázslat egyik apró részletét.
MM technikával készült a vászonkép. Középen egy nyitható Tag, amely az én varázsgömbömet rejti.

Rajta, keresd Te is az ez évi szavadat, és alkoss!

További jókedvű készülődést, áldott békés ünnepet kívánok a csapat nevében is! Az ígért videót pedig nézzétek meg, és még az ünnepig elkészülhet egy saját változatotok is 🙂

Sajnos ez a bizonyos személy nem tudott eljönni, engem viszont a nátha ütött ki a hétre, így nem jutottam el a postára sem.

Viszont úgy gondolom, ha olvassa soraim, akkor azért magára ismer. 😀

A vásznat a Prima Marketing Zella Teal kollekciójából alkottam, és bár eddig nem voltam nagy rajongója a gyártó termékeinek, ez a készlet annyira betalált, hogy teljesen szerelembe estem. Gyönyörűek a papírok és a kiegészítők, és ráadásul a két kedvenc színemben. 🙂

Az első találkozásunkkor azonnal alkotnom kellett valamit, most viszont vártam, és csak nézegettem, simogattam, nem akartam elkapkodni az alkotást. Azt már egy hónapja tudtam, hogy az ajándék ebből a készletből fog készülni, de hogy mi lesz, azt nem.

Aztán egyik nap szembe jöttek velem Móni szuper kis vászonképei, és akkor megvilágosodtam! Persze az enyém csak egy, és nem is olyan tökéletes, – gyakorlat teszi a mestert,ugyebár 😀 – de szeretettel készült, és bízom benne, hogy örömet okozok vele. 🙂

Mi is elballagtunk. Majd’ két évig jártunk bölcsibe. Én is. Tudok rengeteg sztorit Áronkáról (a neveket megváltoztattam), tudom, milyen lehetetlenül viselkedik Tomika, ha éhes, tudom milyen keserves reggelente az elválás kilenc hónap elteltével is a kis Anitának és azt is tudom, hogy hogyan lehet megvédeni a pöttöm Gabit. Tudom, hogy ki énekel borzasztó hangosan és hamisan, tudom, hogy Kati néni szurkol, ha fociznak a gyerekek és tudom, milyen játékokat készít ki az asztalra Kriszti néni reggeli után… Szentimentális és közhelyes leszek, de a szívemhez nőttek mindannyian! Hiányozni fognak és titkon remeg a gyomrom, ha arra gondolok, milyen lesz az oviban. Ugyanúgy fognak-e szeretni minket, ugyanolyan biztonságban fogjuk érezni magunkat, elfogadják-e a bogarainkat és vihetjük a kedvenc játékokat? Megannyi kérdés, bár ezek csak bennem kattognak…

Az egyik facebook csoportban volt egy hosszú, sok hozzászólásos beszélgetés arról, hogy mit érdemes ajándékozni a nevelőknek, minek örülnek igazán. Sok vélemény képviseltette magát. Korábban nem gondoltam bele, hogy minden ballagáskor tömérdek ajándékot kapnak, ezeket hol és hogyan tárolhatják, stb. Az eredeti tervemet, hogy a közel két év fotóiból válogassak és egy minialbumot készítsek – vagyis kettőt, a két nevelőnknek – ezek után elvetettem, és kitaláltam egy igazán minikét.

Hat és fél cm x hat és fél cm az alapjuk, és az egyszerűség kedvéért leporellót készítettem. A méret azért ekkora, hogy a tízszer tízes vásznak hátuljában elférjenek. Összesen három fénykép került bele: egy közös, családi fotó, bevallom azért, hogy ránk is emlékezzenek. 😀

és egy-egy fotó Veroniról és Oliról. A fényképeik mellé kinyomtattam néhány mondatukat, hogy mit szeretnek a legjobban Krisztiben, illetve Katiban. Csak a borítókat díszítettem egy ovis csipivel. Végtelenül egyszerű. Azt akartam, hogy semmi se terelje el a figyelmüket a lényegről. Arról, hogy milyen apróságok tudják boldoggá tenni a gyerekeket, mert ez a legfontosabb.

De azért nem csak ezek a csöpp minialbumok születtek! Nem tudtam kibújni a bőrömből! 😀

Két pici vásznat készítettem, ezek is nagyon egyszerűek. Alapozás után repesztettem, kicsi színt vittem fel rájuk, pecsételtem, egy-egy chipboard került rájuk és néhány virág. Ezeknek a vásznaknak a hátuljába tettem bele a minialbumokat, majd szalaggal átkötöttem őket, hogy helyükön tartsák az albumokat. Indulás előtt esett csak le, hogy ez így nem lesz jó! A megoldás az lett, hogy a vásznak hátuljában keresztbe rögzítettem a szalagot, így a vászon mindkét fele a funkciójának megfelelően működhet – elöl érvényesülhet a kis kép, hátul a bekötve a minialbum. (Sajnos a kapkodásban nem fotóztam le a végleges verziót. A lenti képeken még a teljes vásznak vannak átkötve.)

Azzal fogadtak minket délután a búcsúbulin, hogy a nap folyamán többször megkönnyezték a kis csivitelő ikreinket. Mert hogy egész nap azt mondogatták, hogy mi mindent szeretnek itt a bölcsiben, és mi a legjobb bennük, a nevelőkben. Pedig esküszöm, nem tegnap szedtük össze, hogy mik kerüljenek az albumba és tényleg, de tényleg nem mondtam egyik lurkónak se, hogy ezeket mind el is meséljék!

Így ballagtunk mi el a bölcsiből