Nem tudom, ki hogy’ van vele, de időnként egy-egy projekt olyan sokat várat magára, hogy már magam sem hiszem, hogy valaha is elkészül! Először is a rengeteg fotó átválogatása és szerkesztése néha akkora falatnak bizonyul, hogy hónapokig csak tologatom magam előtt. A sokféle fénykép közül csak nem hívathatom elő az összeset?! Aztán jön az a mérhetetlenül fontos döntés, hogy egyáltalán milyen formába öntsem?! Ismerünk már ezerféle albumkötési technikát, no de melyik lesz A Tökéletes választás?! És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mégis milyen készletből dolgozzunk?!
A szicíliai utunk után fél évig ezek között a kérdések között örlődtem, de nem bírtam egyikre se válaszolni… Insiprálódtam, keresgéltem, ismeritek!
Aztán ráakadtam Melissa Morrelli inspiráló utazónoteszeire!! Wow! kategória minden, amit láttam tőle! Persze elfogult vagyok, de hát miért is ne lehetnék az?! Úgy pakolja tele az emlékeikkel az oldalpárokat, hogy közben megmarad a minimálnál – könnyed, letisztult stílusa van. Gyakorlatilag egy az egyben lifteltem a stílusát, már amennyire tőlem telt. Az első oldalpárok még a fantasztikus sorvezetőjével is nehezen álltak össze, aztán egyre jobban ráéreztem.
A hosszú hétvégénk felénél járok, borító még nincs, de így is annyi fotót hoztam, hogy néhány részletfotó után ismét gif fájlba tettem őket.
Az utazásokra mindig – nnnajó, egy ideje mindig – készítek egy kis füzetecskét, amibe magamhoz mérten fegyelmezetten jegyzetelgetek. Napi öt-tíz perceket töltettem csak ezzel, de óriási hozadéka volt most, az album összeállításánál. Simán elfelejtettem volna sztorikat, amiket kár lett volna veszni hagyni. Például, hogy a férjem elrakatta velem az egyik kávézóban a szalvétát, mondván, jó lesz majd az a “scrapbookba” 😀
És képes lettem volna elfelejteni! Pedig ez volt az első kézzelfogható megnyilvánulása, hogy most már életünk része lett a hobbim!! Meg azt, amikor az út közepén megállt nekünk a busz, és a végállomásig kaptunk egy kis bónusz tárlatvezetést! És még sorolhatnám…
Néhány mondat a keretekről: magam készítem az utazónoteszt, és okulva a korábbiakból, először a belsejét töltöm meg, és csak utána kezdem el a borítót. Három nap, három belső egység, három füzetke. Ezeket külön kezelem, külön-külön fogom belefűzni a borítóba. Gumisan tervezem, de majd meglátjuk. A belső lapok 160gr-os, digitális fénymásoló papírokból vannak, a szélességét megtartottam, a hosszát pedig vagy levágtam, vagy visszahajtottam, ezzel képezve újabb oldalakat. Került bele pausz oldal is. Egy-egy oldal 10,5×21 cm, így az oldalpárok 21×21 cm-esek lesznek.
Mikor tavaly megjelent a Kaisercraft Just Landed kollekciója, egyből szerelembe estem. Mostanáig viszont valahogy egyik projekthez sem passzolt. Mondom, mostanáig. A fotóink, a fotók színe, minden mintha ide készült volna! Nem?! 😀
Aaah! Majdnem elfelejtettem, bár sajnos fotón nem igazán látszik. Kár, pedig nagyon vagány! Az összes kommentet fekete Minc fóliával bolondítottam meg:
És az eddig elkészült utazónotesz lapozósban:
Folytatása következik …
Addig is azt kívánom, hogy utazzunk, pihenjünk, élvezzük a nyarat! És persze mindezt örökítsük meg!
