Ezt a sorozatot június vége óta tervezem oldalba foglalni. De ami késik, ugyebár!
A kisfiamat nem mindig tudom rávenni egy szelfire. Inkább azt kéne írnom, hogy szinte alig bírom rádumálni! Nem nagyon érdekli. Ez van, többé-kevésbé el is fogadom. (A kislányom bezzeg folyton pózolna, sőt, a nyáron odáig jutottunk, minden telefon formájú tárggyal kattintgat, és hangosan énekelgeti, hogy csíz csíz csííííz!) 😀
Szóval Oli azért néha-néha beadja a derekát, persze a vége mindig az, hogy széttrollkodja. De ha már nekem jó, miért is ne lehetne neki is!?! Egy ilyen sorozatot hoztam most. Szelfis-trollkodós.
Először megint akverell papír-vizezéssel kezdtem, aztán a két alapszínnel, a kékkel és a narancssárgával pötyiztem párat. Száradás után stencileztem, amit elrontottam. Visszaszedtem, de jól elkentem. Van ez így. Újabb adag modellpasztát kentem rá, ez se lett jobb, de közben rájöttem, hogy az elkent modellpaszta tök jól elszíneződött, úgyhogy még jól is jártam. Ahol meg vállalhatatlan, azt amúgy is elrejtem a fotókkal, rétegekkel, díszítéssel. Persze pecsételtem is, de ami igazán király, az az úgynevezett kiírós vagy kirakós bélyegző bevetése volt. Amíg az ifjúsági irodában dolgoztam, rengetegszer használtuk, főleg pályázati elszámolásoknál. De eddig eszembe se jutott, hogy a scrapbookban is bevethetném! (Örök hála érte Gólyának!!) Kicsit ugyan berozsdásodtam, és csak a második földre esett betűnél jöttem rá, hogy ezen korábban egy tálca felett ügyködtünk! De semmi vész, megvan minden betűm!! 😀
Nagyjából ennyi. Lássuk:
