Amikor megvettük a házunkat kemény tél volt. Mire lezongoráztuk a papírokat és végre átvehettük a kulcsokat, már tavaszodott. A pinduri kertünk akkor még egy hatalmas dzsindzsa volt, esélyem sem volt egyedül nekifogni. Meg hát nem is ez volt az első dolog, amivel kezdeni kellett.
Viszont nagyon szerettem volna kertészkedni, legalábbis valami hasonlót, mert sok közöm azóta sincs hozzá. Megdumáltuk a szomszédokkal, hogy – jobb híján – a járda melletti kis területre hadd vessem rá magam. A közelben van egy pici virágbolt, ahol szezonális hozzávalókat is kapni. Kifaggattam a tulajt, hogy egy nagyon kezdő, vagy inkább még egy annál is kezdőbb, mondhatni kertész-szűznek mit ajánl. Bevallom, a negyedét sem értettem annak, amiket mondott!
De megpakoltam a kis szatyromat és hazahoztam mindenfélét. Aztán a neten keresgéltem, meg olvasgattam a csomagolásokat. Ajjh, nagyon felbosszantott, hogy papírforma szerint már minden ültetésről lekéstem. Úgyhogy fogtam magam, és mindent bedugdostam a földbe, kit 10 centire, kit csak ötre, tudományosan, vonalzóval. 😀
Lelkesen locsolgattam, jártamban-keltemben minden gaznak vélt gazt kitéptem, és lestem, hogy történik-e valami?! Mondanom se kell, hogy hatalmas csalódás volt!
Teltek-múltak a hónapok, eljött az első/második tavaszunk. És nicsak?! Elkezdett történni valami!! Egyik virágocska bújt ki a másik után. Nnno, azért nem olyan sok, de mondjuk a negyede. De mit számítanak a számok, amikor virágokat lehet nézegetni, simogatni?!
Azóta sem lettem sokkal okosabb, talán egy kicsit. De minden évben töretlenül lesem, hogy történik-e valami!? A kislányom két éve rákapott a virág-lesésre, így már ketten dumálunk nekik, hogy bújjatok elő kis virágocskák. 🙂
Tavalyi fotókkal dolgoztam, és rákerült az oldalra az is, amit a gyerekek szeretnek a tavaszban. Ez lett az én tavaszhívogató oldalam.
Szép tavaszt, szép virágokat, szép napot! 🙂
