Andi mutatott már pár alkotást a szülinapi csajos fotózásunkról. Az egyik oldalt konkrétan kikunyiztam tőle, höhö 😀
Van jónéhány fénykép, amiből ezer százalék, hogy készülni fog oldal, várnak szépen a sorukra. Hozzátenném, hogy az a fénykép is köztük van, amivel Andi alkotott. Hm, izgis lesz!
Így meg pláne meglepőnek tűnhet, hogy miért pont ezzel a fotóval kezdtem. Erről viszont Posta Juli tehet… 😀
Merthogy mutatott valami olyat, hogy szerelem és azonnal mászt hév, ismeritek az érzést! Megláttam a gyönyörű oldalát és felvillant a fejemben a sok kis piros lámpa, hogy ez az elrendezés kell nekem ehhez a fotóhoz. Úgyhogy Juli áldásával neki is álltam – még aznap meglett az alap, a körök egymáson, levarrtam, stencileztem, kivágtam néhány motívumot a papíromból. Aztán nagy bánatomra félbe kellett hagynom. De olyannyira, hogy majd’ egy hónap múlva értem csak vissza hozzá. Az időtényező maximum bosszantó, attól viszont konkrétan szomorú lettem, hogy már nem állt úgy össze az egész, ahogy ott és akkor a fejemben már megvolt.
Néhány napig sűrűn ránéztem, tologattam mindent mindenhova, kivágtam még másik tucat mintát a papírból, de ejh, sehogysenem. Elengedtem végül, elpakoltam mindent, és kvázi új lapot kezdtem – persze nem, mert a fotó mellett az alap is maradt és a kivágatok is.
Újratervezés és egy ültő helyemben be is fejeztem.
Szóval Drága Andi, fogadd sok szeretettel, de még inkább maradj olyan, amilyen! <3
