azaz molyolásom története.
Egy ideje nézegetem ezeket az úgynevezett duplaoldalakat. Rengeteg vázlatot találni, de egyik sem dobogtatta meg a szívem. Viszont Kriszta olyan jó duplaoldalakat alkot, ilyenkor mindig megjön a kedvem hozzá!
Először arra gondoltam, úgy kell felfognom, mint az albumokban az oldalpárokat – önállóan is jól kell kinéznie, és persze együtt is a kettőnek. Ha ugyanabból a készletből dolgozok, nagy baj nem lehet!
Kiválasztottam három-három fotót, adta magát, hogy melyik kerüljön a bal, és melyik a jobb oldalra. Elrendezgettem és előkészítettem a My Mind’s Eye Blush kollekcióját. A készlet gyönyörű! Mióta megérkezett, csak simogatom őket!
Viszont ami a fejemben olyan jól összeállt, az a valóságban nagyon nem! Úgyhogy arra jutottam, ha már lúd, legyen egy tőlem teljesen szokatlan stílus – így több fronton is kiléptem a komfortzónámból. Nem lett rossz, de azért még van mit gyakorolni!
Újratervezés – új lapot, azaz papírokat nyitottam. Először a kártyákkal játszottam egy kicsit, hogy melyik mintás papír hova kerüljön. A kártyák között találtam kettőt, ezek lettek a címeim. Tetszett, de nagyon furcsa volt, mert a választott címeknél sokkal erőteljesebb kiemelésekhez szoktam. Próbáltam másik címekkel, de akkor meg stílusidegen lett. Én bírok sokat molyolni egy-egy alkotáson, de szerintem ennyi papírtologatást már rég műveltem
Amikor végre kialakult a különböző mintás papírok elrendezése, akkor álltam csak neki a tömbből kivenni és levágni a papírcsíkokat. A több réteg ellenére nagyon laposnak tűnt – konkrétan laposnak! – a két kompozíció, de bármit tettem a papírok és a fotók alá vagy közé, nagyon nem illet oda egyik sem. Jobb ötlet híján csak a fotókat emeltem meg még jobban. Az aranyfóliás papírok olyan erőteljesnek hatottak, hogy túl sok díszítést nekem már nem kívántak az oldalak. Egy kis pöttyözés, pufimatricák, epoxyk, néhány szómatrica és szócímke – főleg a fekete és fehér kontraszt miatt. Aztán teljesen véletlenül jutott eszembe ez a virágos chipboard, és tadamm!! Végre összeállt!
Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó próbálkozásom a duplaoldalakkal! Szeretem a kihívásokat! 😀
