Meghoztam az utazónoteszem folytatását.
Emlékeztetőül, itt kezdtem.
Melissa Morelli-stílusban folytattam, ismét sok-sok fotóval készültem és a poszt végén egy lapozós gif-fájl lesz.
Csak annyi változott, hogy most több egy vagy kétoldalas fotó is került bele és az egyiknél kipróbáltam a Canva grafikai tervezőszoftvert is. (Linuxszal eddig ez a legkirályabb!) És teljesen igaza van a The Webbys-nek, tényleg ez a legkönnyebben használható tervezőprogram a világon! 😀
Nnnajó, nem akarok túlzásokba esni, csak egy feliratot készítettem, de azóta már kezdem úgy igazából felfedezni a benne rejlő lehetőségeket.
Az oldalak elrendezéséről sokat nem tudok mondani; a fotókat időrendi sorrendben csoportosítottam még a legelején, aztán megszámoltam, h mennyi oldalra, oldalpárra van szükségem hozzá – annyi 160 gr-os digitális fénymásolópapírt hajtottam harmadba, vagy vágtam le róla a maradékot.
A borítóról viszont még mondanék pár gondolatot. Az utazónotesz első részében írtam, hogy akkor készítem csak el a borítót, amikor már készen vagyok a belső oldalakkal, jelen esetben a három egységgel. Így már tudtam a gerinc szélességével számolni, az elő- és hátlap az oldalak méretei alapján adott volt. Egy-egy centit rászámoltam, h alul és felül is legyen kicsit nagyobb, és a gyűrűs albumoknál használt kötéssel pikk-pakk meg is lett. Azzal a kivétellel, hogy nem raktam bele gyűrűt, hanem a három belső részt gumival kötöttem össze, külön-külön, ezek tartják az egységeket. Kicsit csúszkál, úgyhogy még tovább kell gondolni. Azaz már nem is, mert a scraptáborban HEdit javaslata alapján egyetlen gumit fogok használni (ismét köszönet érte!!), úgy, ahogy már Erától is láthattátok a tavaszi workshopján.
Azt hiszem, a fényképeken jobban látni, mint ahogy ezt itt meg tudnám fogalmazni! 😀
És a már említett lapozós:
Nagy munka volt, de tuti, hogy a római vakációnkkal is nekivágok!! 😉
