Sajnos nagyon kevés kép készült apukámról és rólam, ugye régen nem volt lehetőségünk majdnem minden pillanatot megörökíteni, pedig most milyen nagy kincs lenne.
És van olyan is amikor nem szeretnék fotón szerepelni, de ilyenkor mindíg eszembe jut a kedvenc filmemből az Időzsaruból egy kis részlet amikor a plázában lefotózzák őket:
“A fénykép örök emlék. – Ennek egyszer még nagyon fogsz örülni…”
És tényleg így van, most ebben a nehezebb időben, “sajnos” van időnk kicsit jobban elmélyedni és vissza emlékezni, régebbi fotókat rendezgeti.
Így kerül elő ez a kép is ahol apukámmal vagyok a hajdúszoboszlói fürdőben és lehettem vagy 4-5 éves. Ott járkált a medencéknél egy fotós és nála lehetett kérni,
egy-egy fotót amiért másnap lehetett menni a kis fotós bódéjához ?
Most milyen drága kincs ez nekem.
Orsi kihívására be is vetettem ezt a képet, amihez régebben elmentettem egy szuper oldalt a scrapbook.com oldalán, amit liftelni szerettem volna tele körökkel ?
Most jött el az ideje….
Az oldalamon, újra vízfestékkel pacáztam és elővettem díszítésnek a féltve örzött NCsD-s csipiket. A köröket “csak úgy” kivágtam, körbe varrtam és felragasztottam.
Alkossatok, emlékhullámozzatok és küldjétek el nekünk az elkészült oldalakat, játszatok velünk.
#maradjotthonésalkoss
