Ez a hét az albumokról szólt, főként a DD-kről. És én is folytatom a sort, spirálkötéssel mutatok valamit.
A hangsúly egyelőre a “valamit”-on van, mert életem első DD-je kicsit kalandosra vette az irányt. Úgy vagyok, mint a mesében, hogy hoztam is meg nem, mutatom is meg nem is
Azt gondoltam, az album formájával és magával az albumkötéssel megtöltök egy posztot, és legközelebb folytatom azzal, amiben már vannak fotók, van díszítés, vannak ötletek – mert a 2016-os decemberünket tervezem feldolgozni. Ámde ez most nagyon kevésnek tűnik, így azokhoz szólok elsősorban, akik szintén most vágnak bele életük első decemberi albumjába.
Sajnos a tavaly decemberünk nagy része a betegségekről szólt. Persze fényképeztünk otthon is, de nálunk majd’ minden fotó sárga meg barna lesz. Hiába a csilivili fotószerkesztők, képtelen vagyok elfogadható fényképeket kihozni belőlük. Úgyhogy nagyon merészen a fotóink 80%-át fekete-fehérben hívattam elő. Van néhány szabadtéri fotó, néhány, amit fel lehetett kicsit turbózni, illetve ahol télapózni voltunk, ott profi fotós profi kamerával tényleg jó fényképeket lőtt. Szóval fekete-fehér. Még csak az elején vagyok, de úgy tűnik, lehet DD-be is bátran ff fotókat használni!
Nagyon sok téli és karácsonyi papírt megnéztem, színes, cuki kisgyerekesek voltak főleg, de nagyon nem passzoltak a fotóinkhoz. És akkor jött meg a ScrapBoltba My Mind’s Eye Joyful készlete!! Áááá ez kell nekem!!
A következő agyalás természetesen a DD formája és az albumkötés módja volt. Végül 15×15 cm-es oldalak lesznek spirállal egybefűzve. (Itt mondom, hogy ScrapBoltban nagyon tuti arany spirált lehet venni!!!!!) Szerettem volna lazábban kezelni az oldalakat, oldalpárokat, mert nem hangulat-album lesz, hanem tele szeretném pakolni kísérőszöveggel. Minden naphoz írtam valamit, naponta-kétnaponta elküldtem gmailben magamnak egy levelet. Volt, hogy csak pár sort, volt, hogy egész kisregényt! Ezt idén is így tervezem, mert nagyon praktikus, hogy most nem kell azon morfondíroznom a fotókat látva, hogy oké, hogy bohóckodnak a gyerekek, de mégis mi történt aznap?!?!
Szóval féltem, hogy kevés lesz a papír és felütöttem néhány lappal a Yes, please készletből, szintén az MME-től, illetve lesz néhány vászonprégelt alapkarton, amit majd a kivágatokkal, matricákkal, fogok díszíteni.
Ja, és még egy! A spirálkötött albumot bele fogom tenni egy keményfedeles borítóba, hogy tartósabb és szebb legyen! Úgy képzeltem, hogy a borító hátsó lapjának belsejébe vágok egy részt, ahol bele lehet majd bújtatni, ezért az album utolsó oldalát dupla papírral készítettem – így lesz tartása az egésznek.
Huh, nagyon izgatott vagyok, hogy mindez hogy fog működni!?!
Most itt tartok:
Az egész oldalas fotóknál érdemes még a spirálozás előtt beragasztani az oldalra és már együtt lefűzni – így az egész oldalas fotó tényleg egész oldalas lesz, nem pedig másfél centivel keskenyebb:
A napok alapján, hogy mikor mennyi fotó és kísérőszöveg lesz, illetve miket szeretnék még megőrizni a DD-ben, figyelem! előregondolkodva! (jajjj, most ezen nagyon röhögök! ez nálam is különleges esemény!!) fűztem hajtogatós oldalakat is, különböző méretben:
Lesznek pauszos kiegészítő oldalak, ezek funkciója főleg a két különböző témájú vagy hangulatú oldal elválasztása és természetesen a díszítés miatt:
Illetve kimondottan a design miatt fóliás lap is:
Még egy gondolat, szintén az első bálozóknak: sok mindent kipróbáltam már, de nekem végül ez lett a nyerő. Miután sorba rendezem a fényképeket, beleteszem egy könyvbe – egy lapra szánt fotó, egy oldalpár a könyvben. Kicsit nehéz ezt így körülírni, mindjárt mutatom. Ennek az a lényege, hogy még csak véletlenül sem keverem össze a napokat, nem csúszik szét, keveredik össze a sok-sok fotó. Érdemes mindenkinek kialakítani valamilyen fotórendszerező és -tároló módszert, mert ez naggggyon meggyorsítja az alkotás folyamatát!
Ezek a fotók meg csak azért, hogy mert olyan gyönyörű ez a készlet!! 😀
Jövő héten én hozom a novemberi kihívást, ezért majd csak az azt követő héten jelentkezem a folytatással! 😉
