Ahogy elkezdtük az óvodát egy hét csúszással, persze valami fránya balatoni vírus miatt, úgy hittem azt, hogy most már aztán minden rendben, lesznek alkotós óráim naponta, kétnaponta, éjszaka végre aludhatok. Aztán jöttek a köhögősök, most az őszi szünet, és a közepére szépen beújítottunk egy állfelszakadós-naponta-kórházba-rohangálóst. Maradtak az éjszakák, kivéve tegnap meg tegnapelőtt, mert mörfi szemen nyomott egy kis áramszünettel is! Komolyan mondom, néha kezdem azt érezni, hogy ez a DD sosem fog elkészülni, vagy majd csak akkor, ha elengedem az egészet! 😀
Korábban eddig sem jutottam soha – most már van lefűzött albumom, fotók kiválogatva, megszerkesztve, berendezve, a kísérőszövegek kinyomtatva, úgyhogy valójában nem is kéne panaszkodnom!
Egyszer elkészül ez is, bár csak szépen lassan, komótosan, ahogy a csillagok járnak az égen! Ha már lámpafény híján vagyok… Nnno de mutatom, hogy eddig milyen a fekete-fehér-arany DD-m, hátha más is bele mer vágni egy ilyen rendhagyó December napjai albumnak!
Folytatása következik 😉
