Ne a filmekre gondoljatok, bár azok se rosszak! Inkább arra, amikor láttok cuki kis minialbumokat. Akár fotón, akár videón, és valahogy úgy tálalják, hogy pikk-pakk, gyorsan összedobja az ember lánya, csak ülj le, nézegesd a fotókat négy-öt percig, vagy a videót 7 és fél percig, ők is addig csinálják. Persze, ő profi, meg vágta a vidót, meg már van tapasztalatom benne, hogy nem elég néggyel megszorozni, de kell azt tízszer is. Szóval azt gondolja az ember lánya, hogy hmm, ezt ki kéne próbálni. Pici is, cuki is, mászthév.
Oké, szorozzuk be tízzel. Nem, az kevés lesz. Az még mindig csak 75 perc. Meg nekem másmilyen fotóim vannak. Ráadásul tök más készlettel akarok dolgozni. Legyen inkább 20x!
Jaj, de olyan régóta ki akarom próbálni azt is, hogy varrom! Akkor mennyi legyen? 30x? 40x? Elárulom, hogy fogalmam sincs! 😀
Viszont olyan kis pici és még cuki is!! Elkezdem, majd csak lesz belőle valami!
Nnna, itt tartok valahol. Pici is, cuki is, és még mindig nincs kész. Az utolsó blokk hiányzik, az én édes kiscsajom, nnno azt majd egy másik alkalommal!
😀
Szóval eddig vagyok meg. Tuti, hogy fogok még ilyen albumokat készíteni, egyszerűen imádom!!
Aki szintén beleszeretett ezekbe a papírokba, azoknak elárulom, hogy ismét a Prima Marketinghez nyúltam, Love Story kollekció, 4×6 inches kártyák, és néhány kivágat, pufi és matrica innen-onnan.
Már alig várom, hogy éjszaka legyen, lefeküdjön aludni mindenki és folytathassam! <3
És persze Veroni plusz fotóinak is készült egy kis zseb:
Szép napot!
