A nyári szünetnek köszönhetően a scrapidőm közelít a nullához, így arra gondoltam, hogy megosztom néhány tárolási ötletemet. Nincs nálam a bölcsek köve, természetesen ezek a megoldások nem feltétlenül jönnek be mindenkinek, de a scrapklubokon és scraptáborokban látottak alapján néhány kedvesen rendetlen scraptársamnak talán megkönnyíti az életét. 😀
Ma a bélyegzők tárolásának egyik verzióját mutatom. Azaz mindjárt kettőt is! És természetesen a tintapárnákét, ami nélkül ugyebár nehéz pecsételni. (Khm, remélem a nyári szünetőrület után visszatér a humorom is…)
Még a scrappályafutásom elején nagy lelkesen kötöttem a pecséteknek egy gyűrűs albumot. A5-ös tasakokhoz méreteztem, lamináltam egy csomót, erre tettem rá a pecséteket. Fellapoz, kihúz, levesz, és ha végeztem, vissza. Nem tetszett. Folyton elakadtak, kiszakadt a tasak, nem pakoltam rögtön vissza, ezért a káosz már-már kezelhetetlen volt. Az új rendszerezés óta csak azokat a pecséteket tartom így, amik annyira tematikusak, vagy annyira nem tetszenek, hogy évente csak egyszer-kétszer használom őket.
Mivel pecsételni sokat szoktam, de elsősorban a mixed médiás alkotásaimon, ott is elsősorban háttérnek, ezért kiválogattam a kedvenceket és típusuk szerint csoportosítottam: szilikonbélyegzők, gumibélyegzők és foam pecsétek, és a többiek: dátumbélyegzők, fanyelű pecsétek.
A dátumbélyegzők olyan sokat vannak használva, hogy azokat nem is raktam el; hogy mindig karnyújtásnyira legyenek, az asztalom egyik kis polcán vannak.
Amiket nagyon ritkán használok, azokat benne hagytam az A5-ös albumban, ezekről fent már írtam.
A többieknek pedig kerestem egy kis kosárkát, abba tettem bele őket. A kis kosárkába került még egy kis fadoboz is, ide költöztettem be a picikéket és a háttereket, a fadobozon kívül pedig maradtak azok, amiknek még van csomagolásuk. Jah igen, a kedvenc gumibélyegzőszettek pedig egy-egy kis műanyag tasakban kaptak helyet – mivel átlátszó, könnyen megtalálok bármit, viszont együtt vannak, nem keverednek el a tömegben. Szeretem az én kis rendszerezett káoszomat! Nagyon bevált. Csak felkapom a polcról a kosárkát, vagy azt a pakkot, amelyikre szükségem van, az asztalon kis helyet foglal, könnyen és gyorsan átlapozható, megkereshető. Ha végeztem, pillanatok alatt összepakolom és mehet vissza a polcra. Néhányan lehet, hogy egy laza szívrohamot kapnak, amiért ilyen “tiszteletlenül” bánok az eszközeimmel! És igazuk is van! Mármint nem a szívroham miatt! 😀
De az elmúlt egy-két évben arra jöttem rá, hogy hiába őrzöm őket kincsként, ha nem praktikus a tárolásuk, ha olyan bonyodalmas az elővételük, akkor nem is szívesen használom őket. Pedig ez lenne a lényeg! Hogy az a kevés idő, amit a hobbimnak szentelhetek, az a lehető legzökkenőmentesebb legyen, a leginkább engem szolgáljon, és ne a rendrakással menjen el az idő egy jelentős része! A helykihasználtságról meg már ne is beszéljünk! Nincs túl sok helyem, bár tényleg nem akarok panaszkodni, mert az utóbbi fél évben jelentős előrelépést könyvelhettem el e téren
Nnna, szórtam elég hamut a fejemre, jöjjenek a tintapárnák!
Egy sima, kétszintes kozmetikai táskát laktam be a gyakrabban használt eszközökkel: a Distress Inkeket felülre, az alsó részébe az arany és fehér tintapárnát, a vízjeltintapárnákat, akriltömböt, stazonokat. Külön tartóba pedig a többi tintapárnát; mivel csak egy-egy projektnél használom őket, semmi gondot nem okozott, hogy beleömlesztettem egy vázába. 😀
Ezen a polcon kaptak helyet a stencilek is, szintén A5 mappába lefűzve.
Már alig várom, hogy ne csak nézegessem őket! 😀
