Természetesen a vágókésekről, a vágósablonokról lesz most szó!
Több verziót kipróbáltam, de egyikkel sem voltam elégedett. Eleinte a saját csomagolásukban maradtak, és kibérelték az egyik fiókot. Mondanom se kell, soha sem találtam meg, amit épp kerestem. Gyorsan áttettem őket egy cipősdobozba, amolyan lapozós megoldással. Így azért már lényegesen kényelmesebb volt, de azért nem az igazi…
Aztán átkerültek egy hagyományos fotóalbumba, 10×15 centiméteresbe. Egy darabig elégedett voltam, átláthatóvá és könnyen kezelhető vált, gyorsan megtaláltam, amit kerestem. Ez a tárolási rendszer végül azért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert ennél én sokkal “zajosabban” alkotok – nem pakolok el magam után, csak ha már elkészült az alkotás. Pedig csak a kis tasakokba kellett volna betenni, mégsem bajlódtam vele munka közben. Arról már ne is beszéljünk, hogy amikor a csöpp kis kezekbe került, kb azzal a lendülettel szóródott ki minden a földre, asztalra… Nem tilthatok mindig mindent, így gyorsan ki kellett találnom valami mást!
Mielőtt rátérnék a mai poszt lényegére, előzetesen – mert fontos: mindenkinek más jön be! Nincs jó és rossz megoldás! Alkotás közben derül ki, hogy kinek mi áll kézre, hogyan tud gyorsabban haladni, mivel elégedett, mekkora helye van, ésatöbbi! Nem ciki néhány havonta újragondolni a dolgokat, és változtatni! Egyszer úgyis ráakadunk a számunkra tökéletes és ideális megoldásra! 😉
Nekem végül az vált be, hogy egy spirálos albumban tárolom őket, ÉS a Sizzix mellett tartom. Fellapozom, megkeresem, nyitva hagyom, használom, visszarakom, becsukom. A többször használt Bigz-késeket és a dombormappákat egy kis kosárkában szintén a Sizzix mellett. Esküszöm, ilyen rendes nem vagyok, de annyira adja magát a folyamat, hogy még nekem sem megterhelő! Hozzáteszem, a hosszú Sizzlits késeket még mindig a cipősdobozban, de ez így már oké.
Egy kicsit a tartóról: szürkelemezt Cinch spirálozóval összefűztem még a tavalyi szedresi táborban. Albumnak készült, de majd’ egy évig nem került bele semmi. Azt hiszem, a sorsára várt, így beteljesítettem! 😀
Vastagabb mágneslapokat méretre vágtam és kétoldalú ragasztóval felragasztottam az album oldalaira. Egyelőre csak a jobb oldalakat használom. Most, hogy betelt, azon agyalok, hogy érdemes-e a bal oldalakat is bevetni, vagy készítsek inkább egy másikat. Kipróbálom, működik-e mindkét oldallal és majd megírom. Azt már bizton állíthatom, hogy a kétoldalú ragasztó bőven elbírja a késeket, nem kell másban, vagy sűrűbb ragasztásban gondolkodni.
Gyorsan és egyszerűen elkészíthető kis tároló ez, maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet! 😀
