Az ötlet nagyon hamar összeállt, mégis most valósult meg. Címkék terén a végletekben gondolkodtam. 🙂
Kerestem egy fotót. Nálam ez veszi el a legtöbb időt. Nagyon kevés van előhivatva, főleg régiek, amik projektből maradtak. Ilyenkor jön a keresgélés. Nézegetem a képeket és eszembe jutnak az emlékek… és nem tudok választani. Most elég hamar sikerült, mert először feltérképeztem, milyen címkéim vannak. Azokat akartam szív alakban felrakni az oldalra. Találtam egy tökéleteset és a fotó is hamar meglett hozzá. Színben és témában is passzol.
Gondoltam, gyorsan összerakom. Hát… még szerencse, hogy van egy kedvenc ollóm és egy kedven kis karos vágóm. Ezek nélkül még most is vágnám az icipici címkéket. Aztán elrendezgettem őket. És végül az új, mindig kész, gyorsan száradó folyékony ragasztóval felragasztgattam. Örülök, hogy rátaláltam erre, aki ismer, tudja, milyen bénán tudok ragasztani. De ez a ragasztó pont annyira sűrű, hogy ne folyjon szét és 3 másodperc alatt odaragad. Nem kell fél óráig szorítanom, míg szárad. Szóval a nehezével megvoltam. Aztán felrajzoltam a szívet, felragasztottam a fotót és a címet. Majd a 3 szívecskét rábélyegeztem, hogy a fotó kerüljön a fókuszba. Kommentet nem írtam, mert a címkék mindent elmondanak. (Csak olyat választottam, amit azon a nyaraláson átéltünk.) De lehet, azért még írok.
Ez most egy ilyen egyszerű, de kedves oldal lett. Nem kell mindig agyonbonyolítani, így is visszajönnek az emlékek, a hangulat.
