A két vagy több fotós oldalakat szeretem, eddig rendben is volnánk. Nnno de nem lehet kétfotós! Egy fotónak kell a fókuszban lennie, elrejthetem, készíthetek virágot a másikból, rétegezhetek vele, stb. Most viszont csupa olyan fotó van itthon, amit nem akartam elrejteni, kivágni, kelléknek használni stb. A címről már ne is beszéljünk!
De elő a farbával! Mutatom, mit hoztam:
Még mindig a Prima Marketing St. Tropez kollekciójából alkottam, imádom ezt a készletet! A választott fotóim annyira kívánták a felső papírcsíkot! A színei és a mintája visszafogott, de a hullámok – természetükből adódóan – hoznak egy kis mozgalmasságot, egy pici játékosságot az egész oldalnak! A csík alá csak egy egészen kicsit akartam élénkebb árnyalatokat, hogy érvényesülhessenek a vízcseppek és a fehér tintával stencilezett körök és pöttyök – visszahozva a fenti papíron látható bokeh hatást. Azt hiszem, ezt most túlmagyaráztam, de annyira imádtam ezt a részét csinálni! 😀
Itt talán jobban látszik:
Nagyjából kimértem a fotó és a fotó alatti díszítés helyét, hogy a pecséteket el tudjam rendezni. Ők is a St. Tropez készlethez tartoznak, nagyon jól lehet használni őket, bár még az összes egyetlen alkotásomon sem szerepel. Milyen kár, mert extrán jól mutatnak!
Mivel a komment helyét telepecsételtem, itt mesélek a fotókról és arról, hogy nekünk mit jelent ez a pár kicsi pillanat. Tavaly szeptemberben voltunk először négyesben a tengernél. A férjemmel imádjuk az Adriát, a gyerekek születése előtt minden évben voltunk minimum egy hetet. Ezért nagyon fontos volt nekünk, hogy mit szólnak hozzá, szeretni fogják-e ők is, az életünk része lehet-e a továbbiakban. Persze mindent megtettünk ezért, de sokat beszélgettünk az utazás előtt Tomival, hogy vajon mi el tudjuk-e engedni a “régi” tengerünket – amikor semmi mást nem tettünk, mint olvasgattunk, pihentünk, úsztunk, finomakat ettünk és közben teljesen feltöltődtünk. Ugyan megígértük egymásnak, hogy figyelni fogunk erre és felváltva “pihenni” is fogunk, de erre azért nem varrtam volna gombot, két kis hároméves mellett erre nem volt sok esély. 😀
És összejött! Minden nap jutott belőle egy picuri mindkettőnknek. Ez pedig bőven elég arra, hogy mindketten örömmel várjuk a következő Adriát is!
