Júniusban Móni nyerte el a Hónap Kedvenc Alkotója címet. Ezzel pedig mi nyertünk Tőle egy alkotást. 🙂 Oldalával bizonyítja, hogy lehet időt szorítani a hobbinkra, ha szeretnénk. És megéri az emlékmegőrzésnek ezt a formáját választani. Már most örömmel gondolnak vissza a gyerekek!
Ne csak nézzétek, olvassátok is!
“Sziasztok!
Először is köszönöm a vendégalkotói lehetőséget, igazi kellemes meglepetés volt ismét, amikor olvastam a kihívás eredményét. Végre volt egy kis szünet ma a kovászos ubi, lekvárfőzés, málnaszedés (éljen a kertes ház és annak előnyei :-), a három gyerkőc foglakoztatása között, és tudtam nektek “alkotni”.
A fotó egy kedves emléket örökít meg: évekkel ezelőtt Pécsen nyaraltunk, még csak két gyermekünk volt. A kisfiamnak már akkor sem kellett
csibészségért a szomszédba mennie, ez látszik a képen is. Amint séta közben meglátta “Anyókát és Apókát”, akik szerinte az akkori nagy kedvenc Répa meséből érkeztek, rögtön letelepedett az egyikük mellé. Persze azért leste, hogy a nővére mit szól a dologhoz.
Fogtam egy fehér alapkarton darabot és lekentem átlátszó gessoval, hiszen festés várt rám, nem ázhat el a lap. Strukturpasztával stencileztem kőhatású mintát elég nagy felületre – őszintén szólva itt még nem volt határozott elképzelésem a végeredményt illetően, csak a mintában voltam biztos. Mivel a kihívás alapja az volt, hogy akrilfestékkel készüljön a háttér, elővettem én is a készletemet. A fotó színei alapján pirosra, picit
kékesre, és szürkére terveztem a hátteret. Ez utóbbi színem nem lévén kevernem kellett fekete festékből és fehér gessoból. Jól felvizeztem mindhárom színt, majd a lapon még tovább fújtam vizet rájuk. Nem akartam ugyanis erős színeket viszont látni és így csoroghattak is kedvükre. Szárítás után gondoltam egy merészet: letéptem a stencilezett, festett részletet és egy másik, szintén gessozott fehér alapkartonra raktam. A tépett szélt akrilfestékkel igyekeztem kihangsúlyozni. A fotót különböző, színben passzoló papírdarabokkal alárétegeztem, néhány díszítőelemeket dúrtam a dobozomból hozzá és két chipboardot festettem le szürkére. Nem voltam elégedett az eredménnyel, így a maradék szürke festéket modellpasztával összekeverve stencileztem a fotó köré, illetve bélyegeztem és fröcsköltem.
A nagylányom, aki még igencsak ovis kislány a fotón, amikor meglátta a kész oldalt, percekig nézegette és naná, hogy elkunyerálta a szobáját dekorálni 🙂
Bízom benne, hogy az oldal megfelel a vendégalkotói státusz feltételeinek 🙂
Szép estét kívánok:
Móni”
