Andi szülinapját ünnepeltük a múlt héten, Móni már mutatta is, ő mit készített neki. Tőlem Andi egy albumot kapott kevés képpel (három), és sok-sok szeretettel.
Ahogy készült, a választott papírtól kicsit megrémültem (először jó ötletnek tűnt…), annak színessége és mozgalmassága kapcsán. De aztán elkezdtem azonosulni vele és már az ideológia is megvolt, hogyan illik az egész Andihoz. Rózsaszín – az ő színe. Szívek – nagyon szeretem Andit, így ez is telitalálat. De mit keresnek ott a kaktuszok? És jött a felismerés: Andi kicsit kaktusznak érezhető a szurkálódó, de közben kedves megjegyzéseivel, és a nyers stílusával. Akit én így szeretek!
Úgyhogy a papír nagyon “Andi-s”, és persze a képek is róla szólnak. A szövegek pedig, amik a pausz oldalakra kerültek, mintha őt idéznénk velük. Amikor megkapta, átlapozta és elolvasta, a nagy kacagások is ezt igazolták.
Boldog szülinapot, Andi!
