Egy nő életében az első unoka megérkezése mindig nagyon vegyes érzelmeket vált ki. Hatalmas öröm, mert újból lesz kit kényeztetni, ráadásul már nem olyan felelősséggel , és kicsit szomorúság az idő elmúlása miatt, a korunkra gondolva. Nos nálam az első dolog nagyobb szerepet játszott, hiszen kicsit később érkezett a kis jövevény mint én és anyukám esetében. Így bátran állítom , hogy 55 évesen a boldogság mindent “lekőrözött”.
Andris unokámmal valami különös, cinkos, nagy szeretettel teli kapcsolat alakult ki köztünk. Fotó keresgélés közben rátaláltam egy fotó sorozatra, amelyet még Szilvi (lányom barátnője) készített, 2009-ben. Ez egy idő kitöltő fotózás volt, mert Andrist fotózta, és a lányomat később, én nem voltam a tervben. De azért ellőtte ezeket a fotókat várakozás közben, és én most nagyon örülök ennek!
Ennyi az előtörténet, és most jöjjön az album. Igen mert rögtön eldöntöttem, hogy ezt most magamnak elkészítem, ez csak az enyém! 🙂
Azt már előre eldöntöttem, hogy farmer borítású lesz, és az egész albumot én készítem, mert olyan méret amit szerettem volna semmilyen kész változatban nincs!
Az alap sörkarton, és jönnek a fotók és alatta írom mit csináltam. És igen most a borítót mutatom, és lesz egy második rész, ahol majd a kész albumot fogom bemutatni!
A farmerdarabhoz, (még egy zseb is van) ki kellett találni az album méretet, plusz a fotókat 10×15 méretben hívattam elő. Valamint hozzáillő papírt is találnom kellett. Végül összeállt a dolog.
Itt a papírra ráragasztottam a sörkartont, az album vastagságát megsaccoltam 4 cm-re. Az album mérete pedig 15×20 cm-s lett. A ragasztás után körbevarrtam a szélén. Nem szép a varrat, mert a sörkartont már nem igazán szereti a varrógép, de úgyis kicsit “szakadt” dizájn az egész, nem foglalkozunk vele 🙂
Közben a belső oldalra is borítópapírt ragasztottam, és felszereltem a bindert. Már több helyen találkoztam ezzel a módszerrel (NCSD, scrapklub), hogy nem középre kerül az albumba, hanem valamelyik oldalra függőlegesen. Erre lehet méretben illő kartonokat vágni, és befűzni, amire a fotók kerülhetnek.
Közben mutatom a zsebet ami majd a borító egyik díszítője lesz.
Végül kívülre ragasztással került a zseb, és a gerincet takaró farmer csík. Folyékony ragasztóval, így érzem “bombabiztosnak”. Itt a kétoldalas ragasztó nem jöhet szóba.
Így nézett ki, amikor elkészült, díszítés nélkül. Aztán elkezdtem díszíteni, kicsit túltoltam talán, de mindegy. Sok mindent ki akartam fejezni vele, végül azért nekem tetszik, és mivel az enyém lesz ez a fontos! Mutatom a borítót:
Így néz ki most a külső borító, és hátra van még a fotók elhelyezése írások hozzá, mindezt majd egy másik blogbejegyzés tartalmazza.
Már belül is készült valami, de majd legközelebb! Ezt a sok fotót még beleteszem, és jövök újra!
