Anyukámnak készítettem ezt az oldalt születésnapjára.
Pár éve mindig nagy fejtörtést okoz, mit ajándékozzak szüleimnek. Azt az általánosan bevált ötletet, hogy a gyerekeinkről bármit adhatuk, a nagyszülők úgyis örülnek neki, nem követem. Megúszós ajándéknak tartom. És hétköznapi dolgot sem szeretek adni.
Olyat próbálok mindig kitalálni, ami tényleg örömet okoz. Ami talán nem egyenlő azzal, hogy örül neki, hanem annál több.
Ez a kicsikori kép reményeim szerint örömet okozott. Régen látott fotó a babaillatú, nehéz, ámde felejthetetlen időkből. De mivel az emlékek megszépülnek, a nehézségek már eszünkbe sem jutnak.
Igen, ez is szinte tegnapi kép, picik és cukik voltunk rajta. Most is cukik vagyunk, csak már nem annyira picik…
Boldog születésnapot, Anyu!
Nagyvirágos papírból vágtam ki a virágokat, szívószálból készültek a rojtok és a keret. Pár chipi, pillangók, enamel, cimkék, pacázás, és kész.
