A napközis nevelőknek készült ez az album. Vagyis pontosabban a napközinek. Mert arra gondoltam, hogy ne hazavivős legyen, valószínűleg a nevelők családja nem kötődött a gyerekekhez, hanem maradhatna ott, bent. Később jó lesz elővenni és nézegetni, hogy lám-lám, ők is oda jártak hozzájuk.
A búcsúzó gyerekekről nagy képet tettem bele, cimkékre került a nevük. Az oldalpár pedig minden esetben zsebes, ahova a szülők tehettek egy-egy pár sorral megírt papírkát .
A külső borító azért üres, mert nekem a saját albumainál zavaró, hogy megsérülhet, leeshetnek róla dolgok. Így a valódi címlap belülre került.
És igen, a tőlem nem idegen, korábban is használt (sőt, bemutatott) albumkötési technikát alkalmaztam itt is: a gerincre tekert zsinór tartja a lapokat.
Sok-sok kép következik.
